Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. szám
cukorszint-meghatározást. A leölt állatok véréből minden esetben vércukorszintet határoztunk meg. Tíz hónapig tartott a kísérleti periódus. Az időközben elhullt állatokon ugyanazokat a vizsgálatokat végeztük el, mint a tíz hónap után, a kísérlet befejezésekor leölt állatokon: testsúlymérés, vércukorszint meghatározása, szemlencse megtekintése. A szemek eltávolítása után a retinák histopathologiai vizsgálata történt. A szemeket enucleatio után Karnowsky-oldatban fixáltuk, a fixálás 2 óráig tartott. Ezután a retinát kis darabokra felvagdalva 1%-os Osmium-tetroxiddal utófixáltuk, dehydráltuk és EPON—812-be ágyaztuk be. Kontrasztozás uranylacetáttal és ólomcitráttal történt. A vékony metszeteket JEOL 100 B elektronmikroszkópban vizsgáltuk. Eredmények Minden streptozotocinnal kezelt állat a szer beadása után polyuriás, polydypsiás lett. A 48 óra múlva elvégzett vércukorszint-meghatározás szerint minden állatnál hyperglycaemia alakult ki (II. táblázat). Egy esetben sem találtunk 15 mmol/ml alatti értéket. A hyperglycaemiás állapot mindvégig fennállt a kísérleti periódus alatt. Az állatok diabe tesessé tétele súly veszteséggel járt. Súlyuk a kísérlet ideje alatt vagy egyáltalán nem, vagy csak kismértékben gyarapodott. Két állat esetében a streptozotocin beadása után hat héttel figyeltük meg az első cataractaképződést. A diabeteses csoportban a kísérlet végéig összesen 11 esetben észleltünk szürkehályog-képződést. Tíz állat spontán elhullott, ezek súlya 100 g alatt volt. A kontrollcsoportban sem cataractaképződés, sem spontán elhullás nem történt. A növekedési hormonnal kezelt kontrollcsoport állatainak vércukorszint je magasabb volt, mint a csak NaCl-dal kezeiteké, testsúlyuk jelentősen nagyobb lett az összes csoport állatainál. 1. ábra. A kontrollállat retinális capillárisának elektronmikroszkópos képe a kísérlet kezdete után 10 hónappal. BM =basalis membrán, E = endothel, P = pericyta, L = érlumen, M = Müller-sejt. Nagyítás: 16 000 X 198
