Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. szám
Szemészet 124. 190—204. 1981. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye A növekedési hormon hatása a diabeteses retinopathiara SZABÓ MÁRTA és NYÍRI SÁNDOR A növekedési hormon számos irodalmi adat szerint [3, 4, 8, 9, 10, 16, 20, 21, 25, 26, 28] jelentős szerepet játszik a diabeteses microangiopathia kialakulásár ban. Már régen felfigyeltek a hypophysis elülsőlebeny-hormonok diabetogén hatására. Houssay és Biasotti [12] kísérleteik során tapasztalták, hogy a hypophysis alulműködés esetében a diabeteses állatok állapota javult, insulinérzékenységük nőtt. Young [30] hypophysis elülsőlebeny-kivonatot adott kísérleti állatoknak, és így diabetest idézett elő. Luft és Olivecrona [18, 19] egy súlyos diabeteses egyénen hypophysectomiát hajtottak végre, és a retinopathia javulásáról számoltak be. A műtét utáni javulást az elülső lebeny-hormonok hiányával magyarázták. Súlyos retinopathiás betegek esetében ez után hasonló műtéteket végeztek. Poulsen [23] 1953-ban egy előrehaladott diabeteses retinopathia javulásáról számolt be. A beteg nagy vérveszteséggel járó szülésen esett át és Simmondskóros lett. Diabetese és retinopathiája azonban javult. A beteg 15 évvel későbbi halála után a kórbonctani vizsgálat teljes elülsőlebeny-necrosist állapított meg [24]Luft és Olivecrona első hypophysectomiái után mások is próbálkoztak súlyos, proliferativ retinopathia esetében hasonló műtétekkel. Ez azonban veszélyes hormonális következményekkel jár, a beteg állandó kezelésre és ellenőrzésre szorul. Hormonális szempontból sokkal kevésbé ártalmas a hypophysiskörnyéki röntgenbesugárzás, mely eljárást Kakán [13] ismertetett 1963-ban, és proliferativ retinopathiák kezelésében kedvező eredményekről számolt be. Lundbaelc és mtsai [21] a juvenilis diabetesek alap-növekedési hormonszintjét magasabbnak találták az egészségeseknél, és ez a hormonszint megterhelésre még tovább növekedett [9, 10, 25, 28]. A jól beállított, közel normoglycaemiás diabetesesek esetében ez a különbség megszűnik [4, 10, 29], E szerzők szerint a retinopathiára kedvezően ható, a hypophysis működését csökkentő kezelési módok a növekedési hormonszint visszaszorításán át hatnak. Vignieri és mtsai [28] szintén emelkedett növekedési hormonszintet találtak cukorbetegek vérében. Más szerzők szerint viszont a magasabb növekedési hormonszint nem oka a diabeteses microangiopathiának, csak a felborult anyagcsere és hormonháztartás egyik tünete [6]. Acromegaliában szenvedő betegek 25%-a manifeszt cukorbeteg. Ez a magas százalékarány csaknem tízszerese a normális népességben való előfordulásnak. Cukorterhelés után pedig a betegek majd felénél diabetogén vércukorgörbét kaptak [Christensen és mtsai 7]. A növekedési hormon diabetogén szerepe mellett szól az a tény is, hogy a manifeszt cukorbetegség csak évekkel az acromegalia fennállása után alakul ki. Luft [20] szerint azért nem cukorbeteg minden acromegaliás, mert csak azok betegednek meg, akiknek az inzulin-termelése nem tud lépést tartani a megnövekedett igénnyel. A növekedési hormon a hypophysis elülső lebenyében levő acidophyl sejtekben képződő, fajspecifikus polypeptid szerkezetű molekula. Vérből való meghatározása radioimmunológiai módszerrel történik. A normális éhgyomri 196
