Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. szám
A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Takáts István egyetemi tanár) közleménye Szokatlan kórlefolyású retinopathia prematurorum HORVÁTH ANDREA, KOVÁCS BÁLINT és SZABÓ ILONA A retinopathia prematurorum (az irodalomban gyakran az angol elnevezés „retinopaty of prematurity” után ROP-nak rövidített) súlyos, gyakran kétoldali teljes látásvesztéshez vezető betegség. A jellemző klinikai kép hazai közleményekből is széles körben ismert [2, 4, 5, 6, 7, 12]. Az utóbbi években az etiológiai kutatás fellendült, és a terápiás lehetőségek eredményei [1] is biztatóak. A világszerte észlelt ún. második endémia szükségessé tette, hogy a terminológia és a stádiumbeosztás nemzetközileg egységes legyen [3]. Az új nemzetközi osztályozást Hatvani [4] ismertette és elfogadásra ajánlotta. A típusos klinikai megjelenési formától eltérő kórlefolyásra utaló adatok a régebbi közleményekben [8, 9] is megtalálhatók. Különös figyelmet az atípusos megjelenés, a gyors progresszió és a szokásos terápiás beavatkozások nem, vagy csak nehéz alkalmazhatósága miatt érdemel. Jelen közleményünk célja az, hogy a saját eseteink bemutatásával a koraszülöttek között ritkán előforduló atípusos retinopathia kórlefolyásáról és kezelésével szerzett tapasztalatainkról számoljunk be. Anyag és módszer Az oxigénkezelósben részesült koraszülöttek szemészeti vizsgálata a POTE Gyermekklinika Perinatalis Intenzív Centrumában (PIC) és a Szülészeti klinika Intenzív újszülött osztályán történt. A helyszínen végzett élső vizsgálatokat szemtükörrel, egyenes képben végeztük. A kiszűrt esetek részletes vizsgálata indirekt binocularis szemtükörrel selerabedomborítás mellett történt. A pupilla tágítására 0,5% Homatropin-cseppet használtunk, a kötőhártyát Obucainnal érzéstelenítettük, a szemrést házi készítésű kisemelőkkel vagy Desmarres-kanállal tártuk fel. Az első vizsgálat 2—4 hetes korban, az ellenőrző vizsgálat a koraszülöttség fokától, a retinalis éretlenség mértékétől, az oxigénadás idejétől és módjától, valamint a jól ismert rizikótényezőktől függött: általában hetente vagy gyakrabban történt. A talált leletet a nemzetközileg elfogadott vizsgálati lapon [3] rögzítettük. Az esetismertetések során az adatlap [3] alapján a következő rövidítéseket használtuk: Z 1 = központi szemfenéki rész, ROP 1—4 az aktív retinopathia fokozatai, plusz = egyéb leletek, A = a hátsó pólus ereinek tágulata, kanyargóssága, B = iriserek tágulata, C = pupillamerevség, D = üvegtesti borússág, E = vérzések. RLF I—V = heges fibroplasia retrolentalis fokozata Reese (1953) szerint. 1984-ben 242 koraszülött között 10 (4,1%), 1985-ben 207 között 21 (10%), 1986-ban pedig 229 között 22 (10%) ROP 2—3 fokozatot észleltünk. Az 53 koraszülött kezelésének tapasztalatairól később számolunk be. Az itt közölt eseteknél az elváltozás helyétől függően transconjunctivalis vagy transscleralis kryopexiát végeztünk Erbokryo-készülékkel, szigetelt végű ablatiós kryoszondát használtunk —80 °C hőmérsékleten. Indirekt binocularis szemtükrözós mellett a fagyasztás a jéggömb megjelenéséig, átlag 3—4 mp-ig tartott. Az avascularis és proliferációs területekre folyamatos fedő gócokat helyeztünk, melyek a határvonalat fél gócnagysággal haladták meg. A proliferáció előrehaladása esetén a fagyasztást megismételtük. A transconjunctivalis kryopexia (1., 4., 5. eset) atropin előkészítés után intravénás Seduxen adása mellett történt. A transscleralis kryopexiát (3., 4., 5. eset) intubatiós narcosisban végeztük. A 3. esetünknél transscleralis kryopexia és szilikon szivaccsal való selerabedomborítás történt Lincoff szerint. Utókezelésként pupillatágítókat, antibiotikus szemcseppeket és szükség esetén általános antibiotikus kezelést alkalmaztunk. Az ellenőrző vizsgálatokat a lehető legnagyobb pupillatágasság mellett indirekt binocularis szemtükörrel 2—4 hetente, később havonta végeztük. Szemészet 1*4. IS» —195/ l»M. 189
