Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. szám
Megbeszélés Közleményünkben a 2-fajta műtéti eljárással végzett gyöki íriszkimetszések eredményeit értékeljük. Beteganyagunkban a nők nagyobb aránya (77,2%) megyegyezik Duke-Elder adatával, mely szerint nőkben gyakoribb a zárt zugú glaukóma. Betegeink 90,4%-a 50 éves vagy annál idősebb volt. Corneális seben át végzett műtétek alatt a szövődmények száma szignifikánsan kevesebb volt mint sclerális sebes eseteinkben. A műtét utáni első héten corneasebes csoportban szövődmény nem alakult ki, míg sclerális seben át végzett műtétek után a gyulladás (8 eset), csarnok-helyreállási rendellenesség (1 eset), írisz sebbe rögzülése (2 eset) meghosszabbította a gyógyulást és kedvezőbb helyzetet teremtett a későbbi szövődményeknek, (pl. hátsó lenövések). Az irodalmi adatok szerint gyöki íriszkimetszések után a későbbi látásromlások oka leggyakrabban a hátsó lenövések és a lencsehomályok kialakulása. Bár egyes szerzők, Goshal és Blaxter (1969), Primrose (1960), Douglases Strachau (1967) nem tartják komoly szövődménynek a hátsó lenövések kialakulását; Loive (1973) anyagában kétoldali gyöki íriszkimetszés után a kb. 10%-ban kialakult hátsó lenövések miatt a látásélesség nem romlott. Floman (1977) eseteiben azonban a látásélesség csökkenése hátsó lenövések esetében nagyobb fokú volt, mint anélkül. Ezt erősíti meg Phillips és Show (1967) is. Saját beteganyagunkban corneaseb végzése után hátsó lenövéseket nem találtunk, sclerális seb után a terápiás csoportban 6 esetben (10,5%) alakult ki hátsó lenövés. Az aránylag kis gyakoriság valószínűleg a pilocarpin hosszantartó cseppentésének hiányával magyarázható, Duke-Elder (1962a) szerint ugyanis a hátsó lenövések kialakulásában a pilocarpin cseppentés szerepet játszik. A lencsehomályok kialakulása vagy progressziója a látásélesség csökkenéséhez vezet. Floman és mtsai (1977) a terápiás célból végzett gyöki íriszkimetszések után az 1—3 év között 45%-ban észlelte a lencsehomályok kialakulását. Tapasztalataink szerint egyes esetekben a lencsehomályprogresszió műtét után rövid időn belül bekövetkezik, ezért vizsgáltuk a lencsék állapotát 3 és 6 hónappal a műtét után. A corneasebes csoportban lencsehomályfokozódás szignifikánsan kisebb számban következett be. Meg kell azonban jegyezni, hogy a lencsehomályok fokozódásáért nemcsak a műtéti beavatkozás tehető felelőssé. A lencsehomályok kialakulásakor betegeink életkora 70 év körül volt (átlag 64,8, illetve 68,4 év). Shaffer és Rosenthal (1970) szerint a normál populációban 61—70 év között 4,4%-ban, 70 év felett 19%-ban alakul ki szürkehályog. Lowe (1965) tapasztalata szerint akut glaukóma következtében műtét nélkül is kialakulhat lencsekéreghomály, amely progrediálhat. Bonomi és mtsai (1980) véleménye is az, hogy a lencsehomályok keletkezése az életkoron kívül a glaukómás rohammal is összefüggésben vannak. Beteganyagunkban a műtétet 103 esetben glaukómás roham után végeztük. Beteganyagunkban a 2-fajta műtéti eljárás eredményességében — a szembelnyomás normalizálását tekintve — lényeges különbséget nem tapasztaltunk. Különböző a szerzők véleménye a preventív műtétek szükségességének megítélésében annak ellenére, hogy már több mint 50 évvel ezelőtt is jó eredménnyel végeztek preventív célból gyöki íriszkimetszést (Menacho, 1921). Több szerző (Imre és mtsai, 1983; Lowe, 1962) megegyeznek abban, hogy a profilaktikusan adott pilocarpin nem akadályozza meg a glaukómás roham kialakulását, Bain (1957) tapasztalata szerint 4,5 éven belül a betegek 53%-ában a másik szemen is glaukómás roham alakult ki. Mindezek a profilaktikus műtét szükségességét támasztják alá. Preventív, szaruhártyaseben át végzett műtétes eseteinkben sem műtéti, sem műtét utáni szövődményt nem találtunk, a lencsehomályok fokozódása 145
