Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. szám
A táblázatban felhívjuk a figyelmet a gépi lélegeztetés és oxygén-toxicitás együttes szövődményének, a bronchopulmonalis dysplasiának feltűnő gyakoriságára. Ezen, önmagában is súlyos, magas mortalitással járó respirációs zavar különösen gondos narkózist igényel. A műtétek idején a csecsemők átlagos életkora 10,3 hét volt, súlyuk 1910 g. A narcosis menete a következő volt. A csecsemők a tervezett műtét előtt 4 órával teáztak utoljára. Praemedicatioként 0,01 mg/kg Atropinum sulphuricumot kaptak. Intravénás infúzi + (0,3% NaCl-10% Glucose) bekötése után 0,01 mg/kg Arduant adtunk intravénásán, majd a csecsemőket nasotrachealisan intubáltuk (3 vagy 3,5 mm-es Portex tubus) és PEEP lélegeztetést kezdtünk. A PEEP lélegeztetés Ambu ballonnal történt, +3 H20 cm-es végnyomással, Fi02 0,3 mellett. A mechanikus lélegeztetés megkezdése után Ketamint (Callipsol RG) adtunk, az esetek egy részében intravénásán (14 eset), 7 esetben intramuscularisan. A Ketamin adagja intravénás adagolás esetén 1,0 mg/kg, intramuscularis adagolásnál 5 mg/kg volt. Eredmények A Ketamin adása után 1—3 perc múlva minden csecsemőnél beállott a műtétre alkalmas anaesthesia. A cryopexiák átlagos ideje 44 perc volt. Ezen idő alatt 3 csecsemőnél kellett ismételten Ketamint adni, mindhárom esetben intramuscularisan, 2,5 mg/kg adagban. A 21 csecsemő narkózisa kapcsán 14 esetben észleltünk kifejezett, 1—3 percig tartó hörgőspasmust, amelynek leküzdésére a belégzési nyomást fokozni kellett. A műtétek során a dinamikus tüdőcompliance mérésére nem volt alkalmunk. Az átmenetileg fokozott légúti resistencia leküzdésére alkalmas belégzési nyomás azonban Ambu ballonnal is viszonylag jól megítélhető volt, ezt 40 H20 cm körüli értéknek találtuk. Az Arduan hatást a narcosis végén 0,02 mg/kg Prostigminnel függesztettük fel. Az átmeneti bronchopasmusokon kívül a narcosisnak semmiféle szövődményét nem észleltük. Egy órával a műtét után a csecsemők légzése reguláris volt, szállítható állapotban voltak. Megbeszélés A cryopexia műtété ROP esetében — irodalmi adatok alapján — általában általános anaesthesiában történik [6, 7, 10], de elvétve lokális érzéstelenítésben is végzik [8]. E műtéttípus anaesthesiájának szövődményeiről nem találtunk irodalmi adatot. Az általunk kialakított és alkalmazott általános anaesthesia során azon élettani és kórélettani sajátosságokat vettük figyelembe, amelyek az igen kissúlyú újszülöttek légzésének szabályozását és tüdőfunkcióit jellemzik. Az újszülöttek légzésének szabályozása 3 alapvető vonatkozásban tér el a csecsemő- és gyermekkortól. 1. A légzőmozgások kiváltásához szükséges akciós potenciál (10 mV) 2000 synapsis 14 000/sec impulzusának összegződését feltételezi [13]. Az újszülöttek és fiatal csecsemők idegrendszerének éretlen arborizációja és myelinizációja azonban gyakran nem teszi lehetővé ezen 14 000/sec impulzus összegződését, így az ingerületet kiváltó postsynaptikus potenciái sem jön létre. Ennek eredménye tartós apnoe. 2. Az újszülötteknél a hypoxia nem aktiválja, hanem gátolja a légzést. Az 1. ábra Ceruti [3] e téren végzett vizsgálatait mutatja. Az ábrából látható, hogy 12%-os 02 3 percig tartó belélegeztetése az újszülötteknél a légzésvolument jelentősen csökkenti. Az újszülötteknél és pathológiás koraszülötteknél a korai csecsemőkor ezen érdekes sajátossága nehezen magyarázható, mivel ezen jelen-126
