Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
meghalt 76 betegből 38 esetben igazolt szemészeti elváltozásokat, de csak két ízben észlelte az iris ilyen jellegű beszűrtségét. Johnston és Ware az irodalmi adatokat áttekintve 5 olyan közleményt talált, melyben acut leukaemiához társuló iritisről számoltak be. Mind az 5 esetben azonban ezzel egyidejűleg a csontvelő és/vagy a központi idegrendszer elváltozásai is kimutathatók voltak. Ennél is ritkább azonban, amikor klinikai, haematológiai szempontból és liquor-leletét tekintve is remisszióban levő betegen az iritis izoláltan jelentkezik. Az általunk elérhető irodalomban mindössze 3 ilyen esetet találtunk [3, 5, 13]. A kórok mielőbbi tisztázásában lényeges támpont a leukaemiás iritis jellegzetes képe, ami az ismert tüneteken kívül a következő sajátosságokat mutatja: a szaruhártya oedemás, az iris szokatlanul vérbő, duzzadt, vizenyős. Diffúz infiltráció esetén a szivárványhártya normális struktúrája elvész, színe megváltozik, az iriscrypták zselatinszerű anyaggal telítődnek. Máskor sárgásbarna csomócskák, nodulusok láthatók a pupilla szélén. Méretüktől függően anisocoriát is okozhatnak. Telt erei gyakran spontán megrepednek. Ekkor az elülső csarnokban hyphaema képződik, mely, ha a beteg nyugalomban van, sajátosan rétegződik. A nagytömegű leukaemiás sejt egy része a szaru hátsó felszínén praecipitátumok formájában rakódik le, zöme viszont a vörösvértestek fölé rétegződik. Azok felett egy szürkésfehér nívót, ún. pseudohypopyon réteget képez, ami különösen jellemző a leukaemiás iritisre. Ismételt vérzések esetén az ún. „vércsíkos pseudohypopyon” képét látjuk [13] (lásd 1. ábra). Bár az előzőekben részletezett klinikai kép típusos, egyértelmű véleményt minden esetben csak a csarnokpunktátum citológiai, ill. — ha a secundaer glaucoma miatt műtétre kényszerülünk — az iris szövettani vizsgálata alapján mondhatunk. Az izolált leukaemiás iritis felismerése azért jelentős, mert az — hasonlóan a fiúgyermek izolált heregyulladásához [7, 12] — a relapsus első jele lehet, ami újabb indukciós kezelést tehet szükségessé. Alátámasztja ezt Ridgway és mtsainak az a megfigyelése is, hogy a szemtünetek fellépte után nem sokkal az idegrendszer is megbetegszik, s a betegek egy éven belül meghalnak. Több szerző beszámolt az elülső segment kis dózisokkal (125—500 rád) több, 6—10 ülésben végzett besugárzásáról is, mely után a szemtünetek javultak [2, 3, 10, 13]. Úgy ezzel, mint az általunk ismertetett műtéti kezeléssel azonban legfeljebb annyit érhetünk el, hogy megszabadítjuk a beteget a heves fájdalomtól és utolsó hónapjait elviselhetőbbé tesszük. Esetünket azért tartottuk közlésre érdemesnek, mert a magyar szemészeti irodalomban először ismertethetjük a leukaemiás iritis tipikus klinikai képét, a pseudopypopyont. összefoglalás A szerzők remisszióban levő acut lymphoblastos leukaemiás gyermeken secundaer glaucomával társult izolált leukaemiás iritist észleltek. A klinikai képből a hyphaema sajátos rétegződésére hívják fel a figyelmet. Arra, hogy a leukaemiás sejtek a vörösvértestek fölé rétegződnek egy ún. pseudohypopyon réteget képezve. Megfigyelésük szerint ez a jelenség a beteg tartós ültetésével könnyen kiváltható. A kórok tisztázásában a csarnokpunktátum citológiai vizsgálatát elengedhetetlennek tartják. Az izolált leukaemiás iritis a relapsus első jele lehet, így újabb indukciós kezelést tehet szükségessé. 98
