Szemészet, 1986 (123. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
villamossága áthatotta és aki meggyökereztette hazánkban a modern szemészet tanításait. Szerény, puritán jelleme és hajlíthatatlan egyenessége miatt épp úgy szerették, mint ahogy becsülték tudását és szorgalmát, amelyet a szemészet és a szembetegek szolgálatába állított. A Szemészet első évfolyamait (1864—68) kizárólag ő írta (a mai A/5 formában kb. 1000 oldal!) — nyomatékosan hangsúlyozva, hogy nem szemészeknek, hanem ,,a mindennapi élet követelményeinek” akar megfelelni, és ezeket a százéves cikkeket a deákferenci korszak stílusának komolysága s a tárgyalt kérdések szinte ideális átérzése teszik megragadóvá. Dolgozatait ma sem lehet tanulság nélkül olvasni s a helyenként naivnak tűnő mondatok inkább váltanak ki megejtő, mint ironikus érzelmeket. Az 1864. évi 8. számban „A szemtükörreli vizsgálat” című cikkében pl. leírja, hogy mi kell a szemtükrözéshez: „Kell ugyanis tökéletesen elsötétített szoba, állványán föl s alá mozdítható üveghengerrel ellátott olvasólámpa, továbbá kis asztal, melynek szélére helyeztetik a lámpa, s végre két egymással szemközt helyezett szék... A beteg egyik széken ül, a lámpa pedig úgy áll, hogy a láng fénye ne essék egyenesen a szemre, tehát valamivel a beteg feje mögött. A vizsgáló orvos a másik széken ül; a beteggel szemközt. .. Végre szükséges a szemtükör.” Szinte mosolyra késztető, hogy a szemtükrözéshez szék, asztal és „végre” szemtükör is kell. De amikor ezeket a mondatokat leírta, három szemtükör, ha lehetett Magyarországon. A szemklinikán még nem volt. 1869. januárjától Hirschler már munkatársak segítségével — eleinte főképpen Vidor Zsigmonddal — írja a lapot, amelynek cikkei között mind gyakrabban lehet Arit bécsi professzor magyar asszisztensének, SchuleJc Vilmosnak, a dolgozataival találkozni. Hirschler ugyan 1881-ig a Szemészet szerkesztője, de amikor 1874-ben, Lippay Gáspár nyugdíjazása után — ugyancsak Markusovszky és Hirschler kezdeményezésére — Schulek Vilmost hívják meg a pesti egyetem szemészeti katedrájára, a Szemészet hasábjain is megkezdődik a Schulek-éra. 1881-től 1904-ig Schulek a Szemészet szerkesztője. Elődjének magányosságával szemben a világ legelső szemészpedagógusa oldalán pallérozódott Schulek már egy rohamosan jelentőségre emelkedő klinikára, a klinika asszisztensi karára és a fokozatosan növekedő szemorvosgárdára is támaszkodhatott. Schulek az Arlt-iskola primipilusa, szakmájának nemcsak korszakos jelentőségű tudósa, hanem fascináló hatású tanítója és amellett elsőrangú szervező talentum is volt, igazi iskolateremtő mester, akinek szelleme a Szemészetre is rányomta a bélyegét. A lap — a haladó idők gyorsuló ritmusának megfelelően •— bővebb, színesebb, változatosabb lesz, az eredeti cikkek mellett folyóirat-referátumok, könyvkritikák, a szöveg között illusztrációk találhatók. Hirschler még csak a mindennapi élet követelményeinek akart megfelelni — hiszen igazi szemész nem is sok akadt akkor az országban —, Schulek viszont szemorvosokat nevelt és irányítása alatt a Szemészet már a szemészeknek íródott. Schulek és munkatársai: Creniceanu György, id. Csapody István, Feuer Nathaniel, Issekutz László, id. Imre József, Neupauer Gusztáv, Ottava Ignác, Siklóssy Gyula, Szili Adolf, Torday Ferenc saját megfigyeléseiken kívül pontosan és hűségesen közlik az olvasókkal a szemészet haladásának adatait. A Schulek-éra negyedszázada alatt a mester és 90 dolgozó társa 510 eredeti cikket közöltek a Szemészetben. A munkatársak között már sok a tehetséges fiatal Schulek-tanítvány, köztük mind gyakrabban találkozni Blaskovics László, Leitner Vilmos, Scholtz Kornél és különösen Grósz Emil neveivel, aki a kilencvenes években már ontja a dolgozatokat. Hirschler Ignác 1891-ben bekövetkezett halála alkalmával is Grósz Emil nekrológjával tiszteleg a szerkesztőség a halott mester emléke előtt. 50
