Szemészet, 1986 (123. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Szemészet 123. 34—39. 1986. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Alberth Béla egyetemi tanár) közleménye A ciliaris blokk glaucoma kezelésével szerzett tapasztalataink retrolentalis fibroplasiában HATVANI ISTVÁN* és A L BERTH BÉLA A retrolentalis fibroplasia (RLF) többnyire vaksággal járó eseteiben gyulladásos jelek által kísért glaucoma alakulhat ki, ami a csecsemő élettevékenységét és általános állapotát is befolyásolja. A szemnyomás feltehetően azért nő, mert a retrolentalis szövetszaporulat a lencsét, a corpus ciliaret és az irist előre tolja, emiatt a csarnokzug elzáródik (Pollard, 1980; Hittner és mtsai, 1979). Ez az egyszerű mechanikai magyarázat nem érvényes minden esetre. Ismeretes, hogy RLE-ban gyakran a lencse is elszürkül. Elképzelhető, hogy a lencsetok permabilitásának fokozódása miatt mechanikai okoktól független, glaucoma phacolyticum alakul ki. A neovascularisatio miatt fokozódó érpermeabilitás lehetővé teszi azt is, hogy vér alakelemek és sejttörmelékek akadályozzák a csarnokvíz szabad elfolyását (Kushner és Sondheimer, 1982). A szemnyomás normalizálást McCormic és Pratt-Johnson (1973) a lencse leszívás útján, Pollard (1980) a pars planan keresztül végzett lensectomiával és vitrectomiával kísérelte meg. Alternatív megoldásként vagy a cyclo-cryo-manipulációt, vagy alkohol retrobulbaris befecskendezését javasolják. Kushner és Sondheimer (1982) 1%-os prednisolon асе tát gyakori cseppentésével is el tudta kerülni a szemek enucleatióját. Tekintettel arra, hogy az ajánlott kezelési módszereket az évek során módunkban volt kipróbálni, közleményünkben a RLP-hoz társuló glaucoma gyakoriságáról és az eredményekről kívánunk beszámolni. Az elérhető betegek behívásával megpróbáltunk adatokat kapni arról is, hogy a különböző kezelések után mi lett a szemek sorsa. Összesen 76 RLF-ben szenvedő beteget vizsgáltunk az 1971—1983 közötti időszakban, akik életkora az első megjelenés idejét véve alapul 2 hónaptól 4 éves korig változott. A perinatalis periódusra vonatkozó részletes adatokat csak 12 betegről ismerjük, mivel a többiek az ország más területeiről, vagy külföldről kerültek hozzánk. Egyedül a születési súly és az oxigénkezelés ideje volt ismert a gestatiós időn kívül. Klinikai felvételre 6 esetben került sor, amikor műtétet is végeztünk. A szemnyomást Schiötz-tonometerrel mértük altatásban, vagy tapintással becsültük meg (Pintér 1966). A tapintásos módszerrel azért elégedtünk meg, mert ezekben az esetekben indirekt jelek alapján is nyilvánvaló volt a glaucoma. A műtéti eljárások közül a szürke, duzzadó szemlencse extrakcióját, a lencse extrakció „open sky” vitrectomiával kombinált formáját valamint, transconjunctivalis cryoterápiát alkalmaztunk. A konzervatív módszerek közül a pilocarpinra máshol beállított két eseten kívül atropinnal, steroid (Depersolon) cseppel és Fonurit adásával kapcsolatban szereztünk tapasztalatokat. A különböző terápiás próbálkozásokból nyilvánvaló, hogy a RLF-hoz társuló glaucoma patomechanizmusa nem egységes, hiszen ellentétes hatású gyógyszerek mások által is kipróbálásra kerültek (Kushner 1982). Mi atropint alkal* Jelenlegi munkahely: OTKI Szemészeti Tanszék 34
