Szemészet, 1986 (123. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
bans esetén a csarnokvízkeringést minden esetben sikerült helyreállítani. Synechiák oldásával csak részben értünk el eredményt, mivel mérsékelt energiamennyiséggel dolgoztunk, a lencsesérülések elkerülésére. Juvenilis glaukomában szenvedő betegünk szemnyomása a lézer kezelés másnapjára, 30 Hgmm feletti értékről 14 Hgmm-re esett és a megfigyelési idő alatt normális maradt (6 hónap), 2X0,25%-os Timoptic szemcsepp alkalmazása mellett. Megbeszélés Lézer trabeculoplasticat Wiese és Witter 1979-ben ajánlotta nyíltzugú glaukoma kezelésére. A Schlemm-csatorna magasságában, a trabeculum corneosclerale középvonalában, vagy kissé az alatt látható, szürkés gócok képzésére törekedett. Az eljárással azóta sok tapasztalatot szereztek (Pollack és Robin, 1982, Elsás és Harstad, 1983, Görne és Uterman, 1983, Raitta és Lehto, 1983, Zink és rntsai, 1984); Sikeres eseteink aránya adataikhoz közel áll. Az irodalmi adatok összehasonlíthatósága, mint arra Hager (1975) is felhívta a figyelmet, az eltérő laser készülékek, az eltérő technika és dokumentáció miatt, sokszor nehézségekbe ütközik. Lézer trabeculoplastica kapcsán komplikációk is felléphetnek (Balkan és mtsai, 1984). A kezelés kapcsán betegeink mintegy 20%-a jelzett enyhe fájdalmat. Vérzést egy ízben kaptunk a csarnokzugból, ez kisfokú volt és újabb lézer gócokkal meg lehetett állítani. Enyhe iritis a betegek 80%-ánál lépett fel, emiatt átlagosan, egy hétig kényszerültünk helyi steroid adására. Egy betegünknél a lézer kezelés másnapján kevés fibrin jelent meg a csarnokban. Az irodalomban szereplő egyéb komplikációk, hirtelen fellépő látásromlás, látótércsökkenés, eddig betegeinknél nem lépett fel. Átmeneti szemnyomásemelkedés 6 órán belül a betegek 23%-ában jelentkezett. Újabban a csarnokzug egyéb területeinek lézerkezelésével is próbálkoznak (Krasnov, 1983, Kitazawa és mtsai, 1984), sőt ismét felvetik azt is, hogy a körfogat egy részét kellene csak koagulálni (Kitzawa és mtsai, 1984, Krause és mtsai, 1984). Szűk zugú glaucoma kezelésére Hager (1975) az irisgyök tangentialis coagulatióját ajánlotta, elsősorban az ugyancsak lézerrel végzett iridectomia előkészítésére. Ettől a beavatkozástól egymagában is a szemnyomás csökkenését tapasztalta. A lézer góc hatására az iris szövete összehúzódik (3. ábra) az irisdiaphragma megfeszül, a csarnokzug megnyílik. Az irisgyök lézercoagulatiójával Ritch (1982) is jó terápiás eredményről számolhatott be. Iridectomiát e kezelés mellett, vagy önmagában is alkalmaztunk. Meg kell jegyezni, hogy argon lézerrel az iridectomia kivitele nem könnyű, rendszerint több ülésben kell próbálkozni. A szövetek pigmenttartalma itt is meghatározza a kezelés technikai lehetőségeit. Rubin lézerrel az iridectomia elvégzése sokkal egyszerűbb (Zweng és Little, 1977, Bet kő és Somogyvári, 1983), a vérzéses komplikáció azonban gyakoribb. Glaucoma juvenile kezelésében elért látványos eredményünk arra hívja fel a figyelmet, hogy e rendszerint nehezen kezelhető kórképben a lézerterápiának fontos szerep juthat, másrészt a gyermekkori glaucomák kezelésében is mérlegelendő alkalmazása. Bizonyos azonban, hogy kisgyermekeknél az általános előkészítés, esetleg altatás újabb technikai nehézségeket támaszt. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy lézerterápiával a glaucomások egy részénél a műtét elkerülhető, a konzervatív kezelés mennyisége csökkenthető. Létjogosultsága az irodalmi adatok alapján és saját tapasztalatunk szerint is vitathatatlan. Bizonyos, hogy jó technikai felkészültség és a hosszabbtávú klinikai tapasztalat e lehetőség bátrabb felhasználására fog ösztönözni. 29
