Szemészet, 1986 (123. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Szemészet 123. 18—24. 198(í. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Szemklinika (igazgató : Németh Béla egyetemi tanár) és Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet (igazgató: Lapis Károly egyetemi tanár) közleménye Adatok az essentialis iridoschisis klinikumához és morphologiájához SZALAY EDIT, PÁD FALVI MÁRIA, SZENDE BÉLA és VAJTA GÁBOR Az essentialis iridoschisis ritka, általában az idős korban kialakuló megbetegedés, melynek lényege az iris stroma szétválása, elülső részének felrostozódása [4]. Az elváltozást először A. Schmitt írta le 1922-ben [16], az elnevezés és az első szövettani leírás Loewenstein és Foster nevéhez fűződik [3]. A magyar szemészeti irodalomban iridoschisissel kapcsolatos közlést nem találtunk, bár Mark J. Schoenberg hivatkozik két esetre, melyről 1927-ben Imre József számolt be a N. Y. Academy of Medicine Szemészeti Szekcióján [17]. A betegség oka nem ismert. Nem eldöntött kérdés az sem, hogy az esetek mintegy 50%-ában észlelt glaukoma oka az iridoschisis-e, vagy a két megbetegedés között nincs közvetlen etiológiai összefüggés [15]. Az eddig megjelent, közlemények többsége egyedi esetek ismertetésére korlátozódott [3, 6, 7, 10 15, 22], néhány esetben végeztek fénymikroszkópos vizsgálatot [1, 8, 15, 24], egy közleményben látható elektronmikroszkópos vizsgálati eredmény [13]. Saját beteganyagunkban 4 betegben észleltük az elváltozást. Klinikai megfigyeléseink és szövettani vizsgálataink értékelésével szeretnénk a ritka megbetegedés klinikai jellemzőit alaposabban megismerni és a kóreredethez közelebb jutni. Anyag és módszer Négy betegünk (3 nő és 1 férfi) mindkét szemén észleltük a jellegzetes iris-elváltozást. Betegeink átlag életkora 77,2 év (61—84 év) volt. Részletes szemészeti vizsgálatot végeztünk, az iris elváltozását lefényképeztük, a klinikai lefolyást figyelemmel kísértük. Két esetben iridoangiographia történt. Egy esetünkben a hályogműtét során kimetszett irisszövetet fény- és elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. A műtét során nyert kb. 1,5 mm átmérőjű irisrészletet egészében OäOä-ben fixáltuk, majd Durcupanba ágyaztuk. Félvékony (1 fi) és ultravékony (500 Ä) metszeteket készítettünk. A félvékony metszeteket toluidinkék festés után fénymikroszkóppal, az ultra vékonyakat 2,5%-os uranylacetattal, majd ólomcitráttal kontrasztoztuk és JEM 100 В elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. Esetismertetés 1. V. L.-né 74 éves beteg 1980. nov. 24-én bal szem előző nap lezajlott (és konzervatív kezelésre megszűnt) glaucomás rohama miatt került klinikánkra. ; T^q Hgmm; Látótér lu: teljes; o. d. kp. mély, tiszta csarnok, ép iris, incip. lencsehomályok, jó színű papilla; gonioscopia: kp. tág, nyitott zúg. o. sin: csarnok kp. mély, tiszta, alul az iris-stromája kettévált, melynek elülső része felrostozódott, a rostok részben az elülső csarnokban mozognak, részben a corneához rögzültek; Х1Л és XII*-nál gócos iris atrophia; incip. lencsehomályok; gonioscopia: kp. tág, nyitott zúg, alul, alul az iris két részre szakadt stromájának elülső részéből szálak húzódnak a corneához, melyek áthidalják, nem zárják el a zugot. 1980. nov. 26. Iridect. bas. o. sin. A műtéti nap estéjén jobb szemen is glaucomás roham alakult ki. Konzervatív kezelésre a tensio normalizálódott, nov. 27-én Iridect. bas. od.-t végeztünk. A műtétek után TaJ^’q Hgmm.; Néhány hónappal később a jobb szemen is iridoschisis alakult ki, a lencsehomályok 18
