Szemészet, 1986 (123. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 3. szám

csak 3 méter ujj olvasása volt. Májusban a kritikus fúziós frekvencia 18, illetve 22 Hz. Összefoglalva a beteg 3 hónap alatt az eredménytelen konzervatív keze­lés mellett mindkét szemén elvesztette a fényérzését. Végül állapota maradan­dóvá vált. Mi már 1976 júliusában mindkét funduson krétafehér papillákat láttunk. Katamnézis. A 67 gyógyszeresen kezelt betegünk közül 64 betegről tudunk. Állapotuk rendben van. 6 esetben volt kisebb-nagyobb recidiva, mely a gyógy­szeres kezelésre ismét rendeződött. A betegek látás funkciói rendben vannak. A 7 operált betegünk közül egy betegnek csak ujj olvasása van mindkét szemén. 2 betegnek csak félszemén van olvasásra alkalmas visusa (0,6, ill. 1,0), 4 beteg visusa és látótere mindkét szemén teljes. Mind a hét betegnek a kritikus fúziós frekvenciája deprimált. Megbeszélés A BIH differenciáldiagnosztikájában ma a legnagyobb szerepe a neuroradi­­ológusnak van. A computer tomographia a hydrokephalus-szal járó kórképek­től és térszűkítő folyamatoktól, a különböző agyi angiographiák a vascularis eredetű kórképektől (sinus thrombosis stb.) különíti el a BIH-t. A szemészeti tünetek vezető szerepe, és az esetek 10%-ában (74 betegből 7) a látás romlása a szemorvos feladatát és felelősségét nagymértékben fokozza. Ezt az utóbbi időben az irodalomban is hangsúlyozzák (Johnston, Paterson 1974, Boddie et al. 1974, Glaser 1978, Miller 1982). Véleményünk szerint az akut szakban, azaz amíg a fokozott agynyomás fennáll és a pangásos papilla, hetente legalább egy alkalommal kontrollálni kell a visust, látóteret és a kritikus fúziós frekvenciát. Ezek közül bármelyik értékelhető csökkenése, pl. a fúziós frekvencia 35 Hz alá esése, a látótér rost típusú, vagy concentricus contractio jellegű beszűkülése az intracranialis fokozott nyomás műtéti csökkentésének indikációját jelenti. A 60-as években újra felmerült a látóideg hüvely intraorbi­­talis szakaszának bemetszésével decomprimálni megoldhatatlan pangásos papilla esetén a látás megőrzésének érdekében. (Smith et al. 1969, Galbraith 1973). Mi magunk is végeztünk ilyen műtétet. Az eredmény azonban átmeneti. Tumoros eredetű meningitis, vagy inoperabilis agytumor esetében jó ered­ményű, 3 betegünk látása javult és a pár hónapig élő betegek látását meg­védte. BIH esetében ezért nem tartjuk indikáltnak a műtétet, mert csak az a műtét jöhet szóba, amelyik hosszú időre biztosítja a decompressiót. Újabban a korszerű shunt műtétek valamelyikét végzik az idegsebészek (Repka et al. 1984). Véleményünk szerint — ha megoldható a decompressio idegen anyag behelyezése nélkül, úgy az kevesebb szövődmény veszélyét jelenti. Ezért inté­zetünkben az igen régi, már a század elején is végzett kétoldali subtemporalis decompressiot végzik az idegsebészek. Egyetlen kellemetlen mellékeredménye, hogy a fej körfogata átmenetileg, a fokozott agynyomás idejében megnő. Mind a 7 betegünkön ezt a műtétet végeztük szövődmény mentesen. És végül ismételten hangsúlyozni kell azt a tényt, hogy ha a pangás miatt megindul a látóideg károsodása, gyorsan el kell végezni a decompressiót, mert — mint legutolsó betegünkön ezt láttuk, műtét nélkül a beteg mindkét szemén elveszti a látását. Összefoglalás 15 év alatt 75 benignus intracranialis hypertensióban szenvedő beteget észleltek. 74 beteget az akut szakban vizsgáltak. A 74 betegből a gyógyszeres kezelésre (prednisolon, dehydrálás) 67 beteg állapota rendeződött. Közülük 6 beteg később recidi vált. A gyógyszeres kezelés ismét eredményes volt. 130

Next

/
Oldalképek
Tartalom