Szemészet, 1986 (123. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
A monográfia 7 részre és 48 fejezetre tagolódik. Az 1 — 3 részben foglalkoznak a sérülés következtében fellépő cataracta kórképének felosztásával, az lOL-beültetés javallataival, ellenjavallataival, a különböző műtéttechnikai eljárásokkal, figyelembe véve a klinikai kép jellegzetességeit és a lencseextractio, valamint a műlencse egyidejű beültetésének tényét. A 4. és 5. rész az iris-rekonstrukciós eljárások s a sérüléses szürkehályog kivonásával egyidőben elvégzett keratoplasztika utáni iris-fixációs műlencse beültetés kapcsán nyert tanulságokat tartalmazza. A 6. részben tárgyalják a beavatkozás alatti (bulbus collapsus, üvegtest előreesése stb.), továbbá az ezt követő időszakban lehetséges komplikációk (műtéti seb filtrációja, iris bombans, chorioidea, — retina leválás, cystoid macula-oedema stb.) formáit, ezek megelőzésének, gyógyításának módozatait. Az utolsó fejezetben ,,stationer” traumás lencse elszürkülés kapcsán szükségszerűvé váló IOL-implantatio eredményeit ismertetik. A klinikai, morphologiai és functionális vizsgálatok adatai ismeretében arra a megállapításra jutottak, hogy a szemgolyó lencsesérüléssel járó traumája esetén a legjobb műtéti eredményeket az együlésben elvégzett cataracta extractio és IOL-beültetés kapcsán akkor kaphatjuk, ha a beavatkozást 1 — 2 év elteltével végezzük el. Fjodorov szerint az általuk alkalmazott műtéti megoldások segítségével, a szövődmények megfelelő időben történő megelőzésével és kezelésével a betegek több mint 90%-ánál sikerült tartósan jó (0,3 és jobb) látóélességet elérni. A könyvet aktualitása, tartalmi gazdagsága mellett sok színes és fekete-fehér ábra teszi értékessé a szemorvos számára. A mű végén gazdag irodalmi jegyzék áll a téma iránt részletesen érdeklődők részére. Grósz Andor 112
