Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
2. Lencsehomályt senkinél sem tapasztaltunk. 3. A szemfenék vizsgálata során észlelt RP-k száma egyik csoportban sem mutatott szoros összefüggést a hypertoniás betegek számával. A legsúlyosabb szemfenéki elváltozásokat a művesekezeltek csoportjában találtuk, több esetben a vérnyomásértékhez képest aránytalanul súlyos RP formájában. Veseátültetés után a RP lényeges regresszióját tapasztaltuk 3 olyan betegen, akiknél alkalmunk volt a műtét előtti és utáni szemfenéki kép összehasonlítására. Egy 19 éves férfibetegünk szemfenéki állapotának javulását szemlélteti az 1. ábra. la lb 7. ábra. 19 éves férfi szemfenéki képe veseátültetés előtt (a) és után (b) 4. Retinographiás vizsgálataink eredménye szerint a 28 beteg közül 24-nél a b hullám amplitúdó szubnormális volt. Ez az amplitúdó csökkenés a művesekezeltek csoportjában a legkifejezettebb (átlagosan b = 92 pV). A konzervatív módon kezeltek között is mindenkinél szubnormális, de az előző csoporthoz képest magasabb értékeket mértünk (átlagosan b = 128 //V). A két csoport között az eltérés szignifikáns. Veseátültetés után az 5 szubnormális b hullám mellett (átlaguk 155 pV) 4 betegnél normál értékeket találtunk. Ki kell emelnünk a laboratóriumi körülményeinkhez képest szokatlanul magas a hullámokat a művesekezeltek többségénél (6 beteg, az a hullám amplitúdó átlagosan 56 pV) és 1 veseátültetésen átesett gyermeknél (a = 50 pV). Megbeszélés ad 1. Cogan és mtsai 1948-ban elsőként számoltak be a kr. veseelégtelenségben szenvedő, hypercalcaemiás betegek corneájában és conjunctivájában megfigyelhető szemcsés lerakódásokról, és azokat egyértelműen az emelkedett szérum kalcium szinttel hozták összefüggésbe. Ardouin és mtsai (1977) ezeket az elváltozásokat a hyperphosphataemia következményének tartották. Bebizonyosodott azonban, hogy a kr. vesebetegek szemén megjelenő szemcsék — a szervezetben egyebütt létrejövő extraossealis mészlerakódásokhoz hasonlóan — nem mutatnak közvetlen összefüggést a szérum kalcium és foszfor-szinttel, hanem a fokozott parathormon termelés következményei (Bettelheim és mtsai, 1979). Berlyne és mtsai (1968) és Hanselmayer (1978) nem találtak összefüggést a dialysisek száma és a depozitumok megjelenése között, míg Harris és mtsai (1971) a növekvő dialysis számmal a mészlerakódások megkevesbedését észlelték. 94
