Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
terek és a panaszok egymástól független ingadozására mutatjuk be példaként dr. M. F. 64 éves nőbetegünk esetében 10 hét alatt tapasztalt változásokat a 4. ábrán. SCHIRMER BUT RBS Szem- Szój(nm) (sec) (pont) panaszok panaszok 4. ábra. A Schirmer-próba, a BUT, az BBS, valamint a szem- és szájpanaszok alakulása Dr. M. F. 64 éves nőbetegünk esetében A Sjögren-syndromás betegek szemészeti vizsgálatakor tehát éppen a betegség természetéből következően nem minden esetben várható el, hogy a diagnosztikus tesztek kóros eredményt adjanak. Az ebből fakadó bizonytalanságot az egyes vizsgáló módszerek saját hibái is fokozzák. A Schirmer-próba kóros és normál közötti határértékére vonatkozóan az irodalom állásfoglalása nem egységes. Sokan — Schirmer eredeti leírása szerint —, akkor tekintik az eredményt kórosnak, ha a szűrőpapír átnedvesedése 5 perc alatt kevesebb mint 15 mm [1, 4, 25, 27]. Mások 10 mm/5 percnél húzzák meg a határt [7, 20, 23, 28]. Több szerző a Bijsterveld által nagy anyagon megállapított 5,5 mm/5 perc értékkel ért egyet [2, 3, 13, 16, 19, 30]. Farris és mtsai még ennél is alacsonyabbnak veszik a határértéket [6]. A határérték egyre lejjebb való szorítása növeli ugyan a specificitást, de a sensitivitás rovására. Bijsterveld saját anyagában az általa megadott határértéknél a sensitivitást 85%-nak, a specificitást 83%-nak találta [3]. Saját anyagunkban ennél a határértéknél a sensitivitás csak 52%-os, a specificitás viszont 94%-os lenne. Ebből az következne, hogy betegeinknek közel felét a Schirmer-próba szerint egészségesnek minősítenénk. A Bijsterveldéhez hasonló sensitivitást és specificitást mi 13 mm/5 perc értéknél találtunk. A sok szerző szerint pontatlannak tartott próba hibái abból is adódnak, hogy a vizsgálathoz szükséges standard körülmények biztosítása (azonos szűrőpapír, páratartalom, megvilágítás, napszak stb.) legtöbbször nem lehetséges [5, 16, 28, 29]. Ezen felül az egyéni conjunctivalis ingerkészség, másrészt az egyén adott psychosomatikus állapota is befolyásolja a kapott eredményeket [8, 27, 33]. Ezzel szemben a próba vitathatatlan előnye, hogy gyorsan elvégezhető, olcsó és külön eszközt nem igényel. Saját tapasztalataink szerint — Prause véleményéhez hasonlóan [24] — a diagnosztikában jól használható, főként szűrővizsgálatként. A könnyfilm felszakadási időt lényegében a ma is használt metodikával, vegyes beteganyagon és kontrollcsoporton Norn vizsgálta és írta le részleteiben [22]. Mérései szerint a normál átlagérték 26,8 sec volt, míg keratoconjunctivitis sicca esetén csak 5 sec. Ennek ellenére a módszert nem tartotta klinikailag használhatónak, mert a kontrollcsoportban is mért igen alacsony (3 sec) értéket. A további vizsgálatok és a módszernek a klinikumba való bevezetése Lemp és mtsai nevéhez fűződik [13, 17]. Véleményük szerint a normál érték alsó határa 10 sec, és ezt többen is átvették [7, 20, 29]. Néhányan már a 15 sec-nál rövidebb értéket is kórosnak tartják, és csak 25 sec fölött beszélnek normál könnyfilm stabilitásról [2, 13]. 73
