Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
Szemészet I'í’í. to—t.%. I983. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinika (igazgató: Kahán Ágost egyetemi tanár), I. sz. Belgyógyászati Klinika (igazgató : Varró Vince egyetemi tanár) közleménye A Sjögren-syndroma klasszikus szemészeti tesztjei SÍMETH JÁNOS és POKOESY GYULA A Sjögren-syndroma szemészeti komponensét képező keratoconjunctivitis sicca diagnosztikus kritériumrendszere jelenleg három vizsgáló módszer — a Schirmer-próba, a könnyfilm felszakadási idő és a bengálvörös festés — eredményeinek ismeretét kívánja meg. A diagnózis felállításához a három teszt közű 1 legalább kettőnek a pozitivitása szükséges [20]. A Schirmer-próba a könnytermelés volumenét méri, a könnyfilm felszakadási idő a könnyfilm stabilitását jelzi, a bengálvörös festés pedig a szekunder epithel károsodás fokáról ad felvilágosítást. Annak ellenére, hogy mindhárom vizsgáló eljárás több mint fél évszázados múltra tekint vissza, csak az elmúlt évtizedben kerültek az érdeklődés előterébe. Ebben a legfontosabb szerepe talán annak van, hogy a korábban ritka betegségnek tartott Sjögren-syndromáról bebizonyosodott, hogy a rheumatoid arthritis után a második leggyakoribb autoimmun kórkép [20]. A Sjögren-syndroma körül megélénkülő tudományos tevékenység természetszerűleg növelte meg a szemészeti diagnosztikus módszerekkel szemben támasztott igényeket. A hagyományos tesztek értékét ugyanekkor többen is megkérdőjelezték, és pontosabb, új eljárások (lizozim, lactoferrin meghatározás, ozmolaritás, párolgás mérés) bevezetését javasolták [3, 6, 9, 15, 18, 19, 26, 35]. Mindezek ellenére a klasszikus módszerek jelentősége egyáltalán nem csökkent, és jelenleg is ezek képezik gyakorlati diagnosztikus tevékenységünk alapját. A szakirodalomban közölt eltérő vélemények késztettek arra, hogy a három klasszikus szemészeti teszt diagnosztikus értékét Sjögren-syndromás betegeinken felmérjük. Beteganyag és módszer A SZOTE I. sz. Belgyógyászati Klinika autoimmun betegekkel foglalkozó ambulanciáján és a Szemészeti Klinika járóbeteg rendelésén nyilvántartott és kezelt 47 Sjögrensyndromás betegen (életkor 30 és 75 év között) végeztünk vizsgálatokat. Primér Sjögren-syndromája volt 33 nő- és 5 férfibetegnek. Szekunder Sjögren-syndromában szenvedett 9 nőbeteg (7 esetben rheumatoid arthritishez, egyben szisztémás lupus ervthematosushoz és egyben szisztémás progresszív sclerosishoz társult a sicca syndroma). A diagnózis felállítása a nemzetközileg elfogadott kritériumok szerint történt. Két beteg kivételével mindenkinél elvégeztük mindkét szemen a három vizsgálatot egy alkalommal, illetve 10 beteg esetében ismételten, négyszer, illetve ötször egymás után, 2—4 hetes szünetekkel. Kontrollként összesen 30 egészséges egyén szemét vizsgáltuk (11 férfi és 19 nő, a legfiatalabb 19, a legidősebb 75 éves volt). A Schirmer-próbát a klasszikus leírásnak megfelelően (Schirmer I. próba) végeztük [13]. A könnyfilm felszakadási időt (break-up time =BUT) a Norn által leírt módon mértük [22]. A bengálvörös festés (rose bengal staining =RBS) értékelésénél Bijsterveld pontozásos rendszerét alkalmaztuk [3]. Adatainkat statisztikai módszerekkel elemeztük. Az átlagszámításokon kívül mindhárom teszt esetében meghatároztuk a módszerek sensitivitását (érzékenységét) és specificitását, diagnosztikus bizonyító jelentőségét [12], annak függvényében, hogy mely értéknél választjuk meg a normális és kóros határát. Az érzékenységi és fajlagossági görbe metszéspontját választva a normális és kóros határának, meghatároztuk a tesztek gyanújelző és bizonyító értékét. 70
