Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
tisztázódott az emelkedett intraocularis nyomás hatására kialakuló funkciókiesések pathomechanizmusának, a papilla és közvetlen környéke keringési viszonyainak számos kérdése. Az intraocularis nyomás emelkedésére a papilla praelaminaris szegmentális érrendszere igen érzékeny, a microcirculatio károsodását látótérkiesések jelzik. A fiziológiás és pathologiás tensióértékek közötti küszöb magassága egyedileg és az életkortól is függően változó szinten van. Így a normális és kóros nyomásérték általános kategóriái ebben a határzónában teljességgel nem érvényesíthetők. Sok vita van manapság az ocularis hypertensio, a funkcióromlás nélküli magasabb szemnyomás megítélése körül. Ha ez a glaucoma előstádiuma, akkor kezelést igényel, mivel hiba lenne tétlenül várni a funkciókieséseket. Ellenben ha a fiziológiás állapot egy variánsáról van szó, akkor nem kell kezelni. A kérdésre az adna megfelelő választ, ha sikerülne meghatározni egy adott szem tolerábilis szemnyomásának felső határát, azaz azt a tensiószintet, ami nem veszélyes az adott szemre, amely a látóideg vérkeringését még nem károsítja. A glaucomás szem tényleges szemnyomása magasabb a tolerábilis szemnyomásnál. Ennek a problémának a megoldása nem képzelhető el tonometria nélkül, bár a tonometria önmagában nem elegendő hozzá. Ma a tonometria és a perimetria kombinálásával, a vakfolt nyomásdependens méretváltozásainak vizsgálatával, küszöbközeli ingerek konstans nyomásemelkedés hatására bekövetkező eltűnési idejének meghatározásával kísérelik meg a közelebb jutást a kérdés megoldásához (Gafner és Goldmann, Vodovozov). Ez a metodika exakt tonométereket feltételez. A klinikai gyakorlatban a tonometria mindennapos művelet. Fontos dolog, hogy a glaucoma diagnosztikáját végző, a konzervatív vagy sebészi kezelés eredményességét ellenőrző, a glaucomás beteget gondozó orvos számára megbízható tonométer álljon rendelkezésre. Reálisnak mondható az a szakmai igény, hogy minden szemészeti munkahelyen legyen applanációs tonométer, még akkor is, ha ma, elsősorban anyagi okokból, számos helyen hiányzik. A jó tonométer, a helyesen végzett tonometria haszna a glaucoma diagnosztikájában a glaucomás betegek ellátásában dúsan kamatozva jelentkezik. Azt azonban a legjobb tonométer birtokában sem szabad elfelejteni, hogy nem az emelkedett szemnyomás, hanem a glaucoma és a glaucomában szenvedő beteg ember kezelendő. A gondosan, precízen vezetett napi szemnyomásgörbe figyelemmel kísérése mellett nagy gondot kell fordítani a szem sokrétű funkcióinak alakulására, therapiás lehetőségeink' kihasználásával kedvező irányban való befolyásolására. Graefe zseniálisan felismerte a glaucoma lényegét, Maklakov klinikai használatra alkalmas tonométert adott a szemorvosok kezébe. Az applanációs tonometria 100 év alatt nagy ívű fejlődést futott be, egyre megbízhatóbb tonométereket produkálva. Részben ennek is köszönhető, hogy a glaucoma diagnózisának kimondása ma már nem egyenlő a bizonytalan, vaksággal fenyegető jövővel. Napjaink gyakorlata olyan tonométerre tartana igényt, amely egyesíti az applanációs tonometria precizitását, a Schiötz-tonométer használati egyszerűségét, valamint a mikroelektronika és automatika fejlődése által nyújtott technikai előnyöket. Reméljük, hogy nem kell már sokat várnunk egy ilyen ideális tonométerre! IRODALOM: Barraquer, J. I.: Ophthalmologica 153, 225 (1967). — Brooser, G., Anda, L., Áhi, O., Papp L. : Szemészet 115, 129 (1978). — Dasevszkij, A. J. : Vesztn. Oftal. 5, 18 (1946). — Derka, H. : Kiin. МЫ. Augenheilk. 177, 634 (1980). — Draeger'J.: Geschichte der Tonometrie, Bibi. Ophthal. Fase. 56. Karger Basel—New York. 1961. — Draeger, J. : Ber. dtsch. Ophthal. Ges. 67, 391 (1966). — Draeger, •/. . Klin, Mbl. Augenheilk. 149, 905 (1966). — Draeger, ,/., Schwitzer, N. M. J. : Ophthalmologica 68
