Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
és vakfoltot találtunk. cFF 45/45/зес. Normális csap ез pálcika adaptatio. ERG: normális scotopikus és photopikus görbe. Fluorescein angiographia: kóros festékkilépés nem látható. A pigmentált behüvelyezettségnek megfelelően ép érfal van. Kettősképelemzés: jobb oldali részleges oculomotorius és abducens paresis. Egyéb vizsgálatok: RR 130/80 Hgmm, vérkép, vizelet, vércukor, májfunkció normális értékeket adott. VDRL negatív. Toxoplasma KKR negatív. Mantoux normergiás reakció. Mellkas-rtg: tüdőkben kóros elváltozás nem látható. Neurológiai kivizsgálás történt, mely az intracranialis és intraorbitalis térszűkítő folyamatokat kizárta. Az elektrornyographiás vizsgálatokkal a myastheniát és a supranuclearis paresist kizárták és nem valószínűsítették a peripheriás paresist sem. Jelenleg a beteget a Jahn Ferenc kórház neurológiai osztályán observálják encephalomyelitis disseminata chronica irányában és Imurán kúrában részesül. Megbeszélés A szemfenéki vénákon talált elváltozás kóroka tisztázatlan. Brown a tbc szerepét hangsúlyozza. Morgan esetét congenitalis eredetűnek tartja. Chi felveti a lues szerepét. W eve degenera tív elváltozásnak tartja a szemfenéken látottakat. A legújabb eseteket az ISCEV 1983 nyarán Budapesten tartott kongresszusán Heclcenlively ismertette. Pigmentált para venosus retinochorioidealis atrophiának nevezi az elváltozást és az ischemia szerepének hypothezisét veti fel. Saját betegünknél a tbc és lues szerepét kizártuk. Egyes esetekben kisfokú látótér szűkületet találtak, normális adaptatió mellett. Más esetekben normális látóteret és csökkent adaptatiót. Volt olyan beteg is, akinél mindkettő normális eredményt adott. Tehát a látótér és adaptatiós eltéréseket nem lehet egyértelműen a szemfenéki elváltozással mindig együttjárónak tekinteni. Saját betegünknél a látótér és adaptatió nem mutatott eltérést. Az esetek többségében a visus és funduskép állandó, nem romlik az évek folyamán. Néhányan astigmiát találtak betegüknél. A mi esetünkben fél év megfigyelési idő alatt a funkciók nem romlottak. Az irodalmi adatok alapján ez a szemfenéki elváltozás sehol nem járt együtt ptosissal és mozgáskorlátozottsággal. Valószínűleg betegünknél sincs összefüggés a szemfenéki kép és a motilitási zavarok között, mivel neurológiai betegsége az utóbbit magyarázza. A családi anamnesisben sehol nem fordult elő másnál ilyen szemfenéki kép — ezért öröklődésmenetre senki nem utalt a szerzők közül. A legfiatalabb beteg 11 éves, a legidősebb 47 éves volt, akinél ilyen szemfenéki képet találtak. Az elváltozás nagyon ritkán fordul elő, ezért gyakoriságról nem beszélhetünk. A szerzők sehol nem tesznek említést speciálisan alkalmazott terápiáról. Differenciál-diagnosztikai szempontból felmerülhet periphlebitis retinae utáni állapot lehetősége. Elzáródott ereket, a peripherián másutt hegeket, üvegtesti opacitást, funkcióromlást azonban nem találtunk. Chorioretinitis tuberculosa és syphilitica esetében a hegek szétszórtan helyezkednek el fundusszerte, nem kizárólag az erek mentén és az anamnesis is lehetővé teszi az elkülönítést. Esetünket a tapetoretinalis degeneratióktól a hemeralopia, a folyamat progressziója, a jellegzetes látótér, adaptatió és ERG-elváltozások, a családi előfordulás hiánya különböztetik meg. A másodlagos degeneratiók esetében különböző vírus, baktérium, parazita infectiókat tudunk kimutatni (rubeola okozta embryopathia, vaccinatio, cytomegalovirus, toxoplasma, onchocerciasis), más esetekben artériás elzáródást követően találtak pigment degeneratiót a funduson. Előfordult Behcet-kór, Harada-betegség esetében is pigmentált elváltozás a szemfenéken. Trauma és toxicus hatás (phenotiazin, chlorpromazin, chloroquin) következtében is kialakulhat pigmentált terület a retinában. Ezekben az esetekben az anamnesis és az egyéb szemfenéki elváltozások vannak a segítségünkre a differenciál diagnózisban. 51
