Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
A. Szemészet 1£2. 'ii—26. 1985. Budapest Főváros Tanácsa V. В. Jahn Ferenc Kórház-Rendelőintézete (főigazgató főorvos : Radinszky József) Intenzív Betegellátó és Anesthesiologiai Osztályának (főorvos : Forgács István) és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Szemészeti Klinikájának (igazgató : Varga Margit egyetemi tanár) közleménye Methohexital-narcosis hatása az intraocularis nyomásra ANTAL MAGDOLNA, MUCSI GABRIELLA és BOKSAY TIBOR A barbiturat-származék altatószerek az anaesthesia régen használt és legáltalánosabban alkalmazott intravénás szerei. Szemészeti mellékhatásaik is közismertek, ezek közé tartozik az intraocularis nyomás csökkenése, a látótér eltérései, a színlátás zavarai [4]. Az ultrarövid hatású methohexital szemnyomáscsökkentő hatására vonatkozólag kevesebb adat ismeretes, mint a régebben ismert barbiturat-altatószerek effektusáról. A methohexital ilyen irányú hatását kívántuk tisztázni állatkísérletekben, beleértve a csarnokvíz keringésére gyakorolt hatását is. Anyag és módszer Kísérleteinket 2530—3950 g súlyú pigmentált nyulakon végeztük. A methohexitalt (Brietal, Lilly) 1%-os oldat formájában, 5 mg/kg-os kezdő dózisban adtuk a széli fülvénába. A nyomásértékek regisztrálása a korábbi hasonló vizsgálatok módszere szerint történt [1]. A systolés artériás vérnyomás sorozatos mérése mellett a szemgolyón 4 perces tonographia történt Tetracain helyi érzéstelenítésben. A tonographia kontroliértékeit az éber állapotban mért adatok szolgáltatták. A nareosisokat az éber állapotban történt vizsgálat után minimálisan 30 perccel végeztük. A mérések az állatok mindkét szemén megtörténtek. A tonographiás görbe kezdő értékeit összehasonlítva értékeltük az intraocularis nyomás változását. A nyomásértékeket skálaosztásban (SKO) adjuk meg. A csarnokvíz elfolyásának jellemzésére a tonographiás görbe kezdő- és végpontja közötti különbséget alkalmaztuk. A narcosist ismételt dózisok segítségével fenntartva 0, 10, 30 és 60 perces capillaris vérgázanalízist is végeztünk. Eredmények A systolés vérnyomás kiindulási értéke 69,28 ± 14,91 Hgmm (9,21 ± 1,98 kPa) volt, az altatószer beadása után az átlagérték 63,74+11,04 Hgmm (8,48 + 1,47 kPa) volt. A vérnyomás csökkenő tendenciájú, az eltérés gyengén szignifikáns (t = 2,03, szf = 90, 0,05>p>0,02). A szemnyomásértékek átlaga éber állapotban 5,49 + 0,62 SKO, a methohexital beadása után 6,71+0,93 SKO volt. Az intraocularis nyomás csökkent, ez az eltérés is gyengén szignifikáns (t = 2,19, szf=72, 0,05 >p> 0,02). A 4 perces tonographia végpontjainak különbsége éber állapotban 2,93 + 0,73 SKO volt, a különbség barbiturat-hatás alatt 2,56 + 0,95 SKO lett. Az eltérés a csarnokvíz elfolyásának romlására utal, a különbség azonban statisztikailag nem szignifikáns (t = 0,95, szf = 72, 0,5 >p> 0,2). A 60 perces vérgázanalízis során a pH, a pC02 és p02 értékének változása bizonyult jellemzőnek. A pH változása alkalotikus irányba mutatott, a 60 perces érték bizonyult enyhén szignifikáns eltérésnek: 7,290+0,126 a kiindulási 7,157 ±0,016 értékkel szemben (t = 2,380, szf = 10,0,05 > p >0,02). A pCO., értéke ugyanebben az időpontban mutatta a legnagyobb eltérést, megmagyarázva egyben a pH eltolódását is: 30,2 + 10,9 Hgmm volt a kiindulási 39,3 + 10,3 Hgmm értékkel szemben (t = 2,55, szf = 10,0,05>p>0,02). A legnagyobb eltérést 24
