Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 3. szám
A lensectomia jó alternatívája az aspirációnak. Nem kíván külön infúziós rendszert. A folyamat jobban ellenőrizhető. A csarnokmélység megtartható. Sérülések, üvegtestveszteség esetén az elülső csarnokból könnyen eltávolítható a corpushernia és a nemkívánt kötegek. Alkalmas membranosus cataracták és secundariák eltávolítására is [9] (II. táblázat). Míg a szimpla aspirációs műszerek alkalmazhatóságának felső határa átlagosan 25 év, ennek 30—35 év. Idősebbeknél a keményebb mag hosszasabb manipulációt igényel, ami növeli az endothelkárosodást és az ezt követő szaruödémát. A phacoemulsificatióval összehasonlítva olcsóbb, egyszerűbb technika. Nem feltétlenül szükséges hozzá mély elülső csarnok és tág pupilla, ezért jól bevált krónikus elülső uveitis okozta cataractáknál is. Természetesen ezen új lehetőségek ismertetésével nincs szándékunk azt sugallni, hogy ahol ilyen műszerek nem állnak rendelkezésre, továbbra is a lineáris extractiót végezzék, mert ez a módszer ma már elavultnak tekinthető. A hagyományos aspirációs műszerekkel is, tehát akár egy rekord fecskendővel és egy emelhető, süllyeszthető infúziós palackból álló öblítőrendszerrel is lehet jó eredményt elérni. Még akkor is ez a biztonságosabb és kevésbé traumatizáló megoldás, ha esetleg gyakrabban kényszerülünk secundaria műtétre, mint Dardenne-készülék vagy lensectom használata után. Közelebb segít a sikerhez, ha az extracapsularis extractio következő szempontjaira ügyelünk: 1. A corneális incízió nagysága akkora legyen, hogy azt bevezetett műszerünk tamponálja. A túl kicsi metszés műtét után nem zár jól a cornea szöveteinek megnyúlása miatt, a túl nagyon viszont az infúziós folyadék elszökik, a csarnok kollabál, az endothel károsodik. 2. Ha a metszésünk kellően lamellaris, nem kell varrni. 3. Csak mély elülső csarnok mellett tudunk biztonságosan dolgozni. Néha megengedhető, sőt segítségünkre is van a csarnok sekélyebbé válása. Ilyenkor az iris mögötti lencseanyag a pupilla területére előjön. 4. A pupillát műtét előtt maximálisan meg kell tágítani és tágan kell tartani. Ezt mi az infúziós oldatba tett pupillatágítókkal biztosítjuk. Csak így tudjuk az elülső tokot minél nagyobb területről eltávolítani. 5. A tokhasítás történhet X, V, fordított fenyőfa alakban. Célszerű horgas tűvel perforálni az eltávolítani kívánt terület szélét [29]. így gyenge húzás elegendő. Kisebb a veszélye annak, hogy szándékunkkal ellentétben a hátsó tokot is lehúzzuk a magról [26]. 6. Amikor a szívókészüléket a pupilla területébe vezetjük, végezzünk egy kavaró mozdulatot. Ezután szívjunk le annyi lencseanyagot, amennyi lehetséges öblítés nélkül, így később kevesebb öblítésre lesz szükség. 7. Fontos a szívókanül átmérőjének helyes megválasztása is. Vékony kanülök hamar eldugulnak, vastagak a hátsó tok ruptúrájával fenyegetnek. Az optimálisnak a 0,4 mm belső átmérőjű kanülöket tartják [7, 15, 30]. Ettől függ a kifejthető szívóerő is. 8. Az alkalmazott szívóerőt ahhoz igazítsuk, amit szívunk. Kéregdarabok kisebb szívással is eltávolíthatók. Ügyeljünk a kanülök optimális helyzetére. Ne irányítsuk hegyüket az üvegtesti bázisra! Ne feledjük, a szívás növelése növeli a műtéti kockázatot is! 9. A mag feltördelésében segítségünkre van a kanülök hegye. 10. Biztonságosan a műtét csak altatott betegen végezhető. 11. Ha műtét közben derül ki, hogy az aspirálhatónak hitt lencse a tervezett módon nem távolítható el, nagyobbítsuk meg a sebet és alkalmazzunk más extractiós módszert. Természetesen minden eset egyéni elbírálást igényel. Az előbb elmondottak tehát nem jelentik és nem is jelenthetik azt, hogy mindig az extracapsularis módszer a helyes vagy az egyetlen helyes út. Közismert, hogy néhány típusú hályog tokja gyermekkorban a megszokottnál vastagabb. Ilyen például az uveitises hályog. Itt a tok a sorozatos gyulladások következtében megvastago-194
