Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 3. szám
Az élettelen szemeken kapott elasztotonometriás görbék alakja nem tért el az élő szemeken kapott görbékétől. A görbék megtörését egyetlen esetben sem észleltük. A görbék emelkedésének átlaga 12,17 ±3,47 Hgmm volt. A szemnyomás az elasztotonometria folyamán átlagosan 2,27 Hgmm-rel csökkent. Megbeszélés A ganglion ciliare blokádja bénítja a szemgolyó neurovascularis szabályozó rendszerét. Rumjanceva [8], Levina [6], Sevalov [10] állatkísérletekben bizonyították, hogy a ganglion ciliare kikapcsolása retrobulbaris Novocain-blokád révén kivédi vagy csökkenti a különböző vegyi anyagokra (alkohol, vanilin), vagy mechanikái izgatásra (ütés) bekövetkező szemnyomásemelkedést. Ez úgy következhet be, hogy a retrobulbaris blokád bénítja a ganglionban a vasomotoros rostok synapsisait. A vizsgált betegeken a retrobulbaris Lidocain injekció után minden esetben észlelhetők voltak a ganglion ciliare bekövetkezett blokádjának tünetei (ptosis, a bulbus mozdulatlansága, mydriasis). így joggal feltételezhettük, hogy a megismételt elasztotonometria során bekövetkező fokozatos megterhelésre az érrendszeri válasz elmarad. A vascularis reakció bekövetkezésének előfeltétele a Kalfa [2, 3], Sevalov [9], Dasevszkij [1] által feltételezett, a csarnokzug baroceptoraiból kiinduló neurovascularis reflexív működésképes volta. A reflexív afferens szárának működését a ciliaris ganglion blokádja kikapcsolja. Amennyiben az elasztotonometriás görbe emelkedésének létrejöttében az ezt az emelkedést kompenzáló, annak mértékét csökkentő intraocularis érszűkület szerepet játszik, akkor ezen aktív, vascularis tényező kikapcsolásakor meg kellene növekednie az elasztotonometriás görbe emelkedése mérvének, a görbének az átlagosnál hosszabbnak kellene lennie. Vizsgálataink során az elasztotonometriás görbéknek ezt a feltételezett meghosszabbodását a retrobulbaris Lidocain-injekció után nem észleltük. A blokád előtt és után mért átlagos emelkedés közötti 0,5 Hgmm-es különbség nem szignifikáns (0,20<p<0,50). A retrobulbaris anaesthesia esetében kétely merülhet fel a ganglion ciliare blokádjának teljességét illetően. Ilyenkor csak nagy valószínűséggel feltételezzük a szemnyomás szabályozásában résztvevő neurovascularis reflex mechanizmus működésképtelenségét. Cadaver-szemeken minden kétséget kizáróan hiányzik ez az aktív szabályozó tényező és csak a passzív, fizikai komponens reakciója jöhet szóba. így az élettelen szemeken kapott görbék a corneoscleralis burok reakcióját ábrázolják tiszta formában. A vizsgált 35 élettelen szemen az elasztotonometriás görbék átlagos emelkedése (12,17 ±3,47 Hgmm) csupán 0,81 Hgmm-rel magasabb a 195 ép szemen észlelt átlagnál (11,36 ± 1,40 Hgmm). Tehát az élő, ép szemeken és a cadaver szemeken kapott görbék között nem észlelhető lényeges különbség. A görbék alakja is nagymérvű hasonlóságot mutat. Ha figyelembe vesszük, hogy a vizsgált szemeken a szemnyomás az elasztotonometria alatt a kiindulási értékhez viszonyítva átlagosan 2,27 Hgmm-rel csökkent, akkor a valós elasztotonometriás görbe feltehetően hosszabb az észleltnél. A szemnyomáscsökkenést azzal magyarázzuk, hogy a sclerán keresztül beszúrt tű mellett folyadékszivárgással kell számolni a tonométerek súlyának hatására. E metodikai hiba mértékét csökkenti az az átlag 1,0 Hgmm-es nyomáscsökkenés, amit Nyesztyerov [7] észlelt az elasztotonometria során a tonometerek tonographiás hatása következtében. Az így számított, az átlagosnál hosszabb görbe a rigiditás postmortalis fokozódását fejezi ki. Az ismertetett meggondolások alapján nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy az élettelen szemeken általunk észlelt görbék jól kifejezik a szemburok reakcióját a tonometer súlyával való megterhelésre, és összehasonlíthatók az élő szemeken kapott görbékkel. Ebben az összehasonlításban pedig az élő és élettelen szemeken kapott elasztotonometriás görbék nagy hasonlóságát, megközelítő egyezését lehet megállapítani. Ez amellett szól, hogy élő szemeken is ugyanazok a tényezők játszanak szerepet a görbe alakításában, mint az élettelen szemeken. Ezek a tényezők a corneoscleralis burok fizikai tulajdonságai. 180
