Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
Nyulak üvegtestében mért collagen frakciók arányának alakulása I. táblázat A n = 8 В n = 7 C n = 8 Collagénfrakciók % csoport x±SE Só-oldékony 2,1 + 0,37 1,6 + 0,40 8,8 + 0,37 Sav-oldékony 1,6 + 0,40 1,8 + 0,43 5,7 + 0,40 Nem oldható 95,6 + 0,36 96,2 + 0,38 81,1 + 0,35 A = egészséges üvegtest B = a szemgolyó kettős perforációja után kialakult állapot C = kettős perforáció, intravitrealis és intravénás DPA kezelés utáni eredmények mivel a mért mennyiség a traumatizálás ellenére gyakorlatilag a normális szinten maradt. A C-csoportban 0,07 ftg/ml hidroxiprolin növekedés nem szignifikáns az А-csoporthoz képest (t<20) = 0,0433). A következő összehasonlításból viszont az látható, hogy a collagénszint a kezelt C-csoportban a csak traumatizált В-csoporthoz viszonyítva csökkent (t(20) = 2,5164, p < 0,05) (1. ábra). A további collagénfrakciók százalékos arányában észlelt változásokat az I. táblázaton tüntettük fel. A sóoldékony collagén százalékos aránya a három kísérleti csoportban szignifikánsan különbözött (F(2;20) = 30,3703, p<0,001). A perforáló sérüléssel egyidejűleg DPA-val intravitreálisan, majd intravénásán kezelt szemek (C) üvegtesteiben a sóban oldódó collagén több mint négyszerese volt az egészséges kontrollcsoportban (A) észlelteknek (t(14) = 6,1741, p< 0,001). Még nagyobb a különbség, ha a kezelt (C) csoportot a perforált, de kezeletlen (B) csoporttal állítjuk szembe. Az eltérés itt is 1%-os szinten szignifikáns (t(13) = 7,151). A perforáló sérülés emeli a nem oldódó frakció arányát és csökkenti a sóban oldhatóét. Az ilyen irányú eltolódás azonban anyagunkban a kontroll- (A) és traumatizált (B) csoport között nem bizonyult szignifikánsnak (t(13)= 1,1865, p>0,05). Ezt a kérdést nagyobb számú állatkísérlettel lehetne megnyugtatóan tisztázni. A savban oldódó collagénfrakció aránya a perforáció után DPA-val kezelt csoportban szembetűnően növekedett (F(2,20) = 6,9296, p < 0,01). A kezeletlen, egészséges (A) és traumatizált, nem kezelt (B) csoporthoz viszonyítva egyaránt több mint háromszoros növekedés volt kimutatható. Az eltérések mindkét esetben 1%-os szinten szignifikánsak (t(14) = 3,3484, illetve t<13) = 3,0427). A traumatizált, nem kezelt (B) üvegtestekben növekedett ugyan a savban oldódó collagén aránya, de ez nem mutatott szignifikáns különbséget az egészséges kontroll (A) szemekhez képest (t<13> = 0,1921, P>0,05). Abból, hogy a DPA intraocularis és intravénás alkalmazása kísérleti körülményeink között mind a só-szolubilis, mind pedig a sav-szolubilis collagénfrakció arányát emelte, adódik, hogy a szolubilizálható collagén mennyiségének növekedésével fordított arányban csökken az inszolubilis collagén mennyisége. Az eltérés az egészséges kontroll (A) és a kezeletlen traumatizált (B) csoporttal szemben is 1%-os szinten szignifikáns (t<14) = 3,8432, illetve t(13) = 3,8523). A szemtükri vizsgálattal kapott eredményeket a kialakult üvegtesti borússág és kötegek alapján ábrázoltuk a vizsgálat befejezésekor észleltek alapján (2. ábra). Azt tapasztaltuk, hogy a kettős perforáció utáni üvegtesti vérzést borússág és kötegek kialakulása követte. A borússág mértéke kezelés nélkül vaskos 13
