Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 3. szám
Mi az első stádiumba azokat a nagyfokú rövidlátókat soroltuk, akiknek szeinfenekén elváltozások nincsenek, látásuk szemüveggel 1,0-re javítható. Ekkor „optikai hibáról” beszélünk. A 2. stádiumban már kezdődő myopiás conus, a hátsó póluson pigmentziláltság látható. A folyamat előrehaladtával a pigmentziláltság fokozódik, kiterjedése nő, a centrumot is károsítja. Ekkor a 3. stádiumról beszélünk és a hátsó staphyloma kialakulásának kezdeti tüneteit látjuk. Ilyen szemfenéki kép esetén a látás 0,4—0,6-ig javítható. A 4. stádiumban üvegtesti elváltozások, elhígulás, homályok, hátsó üvegtesti leválás látható, diagnosztizálható hátsó staphyloma van. A látás 0,2—0,3 körüli. Az 5. vagy végstádiumban a myopiás betegség okozta fundus myopikus képét látjuk. A látás általában 0,1 fölé nem javítható. A Klinikánkon 1979 óta több mint 200 scleramegtámasztást végeztünk. A műtétet kezdetben csak olyan 10, OD fölötti myopiás gyermekek szemén végeztük, ahol a progresszióra valamilyen konkrét adatunk volt. A műtéttel a progresszió megállítása volt a célunk, még a súlyos késői következmények és a nagyfokú látásromlás kialakulása előtt. Már az első műtéteink után tapasztaltuk, hogy a betegek myopiája csökkent, látásuk sok esetben javult. Betegeink adatainak statisztikai feldolgozása után átlagosan 3,0 D-csökkenést és 0,15 látásjavulást találtunk. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy ez a műtét nemcsak profilaktikus beavatkozás, hanem látásjavító hatása is van. Ezért a műtéti indikációt kiterjesztettük és ma már elvégezzük felnőtt betegeinken is. Az így operáltak átlagéletkora ma már 22 év. Legutóbbi tapasztalataink azt mutatták, hogy a műtét bizonyos esetben idős korban is eredményesen végezhető. Profilaktikus beavatkozásról ekkor már nem beszélhetünk, hiszen a nagyfokú rövidlátás következményeinek túlnyomó része már kialakult. Próbálkozásunk célja ekkor már nem lehet a progresszió megállítása, csak a műtéttel járó látásjavulás reménye, illetve a fenyegető vakság kialakulásának megakadályozása. Ezt látszanak alátámasztani Dasevszkij és mtsai [7] megfigyelései is, akik 846 myopiás vak beteg adatait dolgozták fel. Betegeik 31%-a 40 éves korára, 66%-uk 50 évesen vakult meg. Curtin [6] betegeinek csaknem 1/4-e, saját betegeink kb. 1/5-e már 50 éves koruk előtt a szemfenéki elváltozásaik alapján a 4. és 5. stádiumba sorolható. Az 1. stádiumba sorolt betegek esetén, amennyiben a rendszeres megfigyelés során akár a myopia nő, akár a szemfenéken jelenik meg elváltozás, a műtétet megajánljuk. A 2. és 3. stádiumban eljárásunk profilaktikus jellegét hangsúlyozva végezzük a műtétet, a 4., de főleg az 5. stádiumba tartozó beteg esetén a vakság elkerülésének reményében próbálkozunk meg az operációval. Ekkor az esetleges kísérő betegségek (hypertonia, diabetes mellitus, súlyos fokú érelmeszesedés stb.) szólhatnak a műtét ellen. Kivitelezhetetlen az operáció minden olyan előzőleg történt művi beavatkozás után, mely a Tenon tokban nagy hegedőssel jár, így pl. ablatio retinae ellenes műtétek, amnion beültetés stb. után. A scleramegtámasztás műtéti indikációja mai felfogásunk szerint kettős. Egyik a gyermekkorban végzett progresszív myopia elleni profilaktikus beavatkozás, a másik a felnőtt és időskori előrehaladt myopiás elváltozások esetén a fenyegető vakság megakadályozása. Nem lebecsülendő a műtét látásjavító hatása sem, ugyanis olykor olyan fokú visusjavulást érhetünk el, amit semmilyen gyógyszeres kezelés vagy más műtét után eddig nem láttunk. Összefoglalás A szerző a progresszív myopia ellenes műtétek (scleramegtámasztás) indikációját ismerteti. Mai felfogás szerint a műtétnek kettős indikációja van. Az egyik a gyermekkorban végzett progresszív myopia elleni profilaktikus beavatkozás, a másik a felnőtt és időskori előrehaladt myopiás elváltozások esetén a fenyegető vakság megakadályozása. A műtéttel olykor olyan fokú látásjavulás érhető el, ami ezekben az esetekben semmilyen gyógyszeres kezelés vagy más műtét után nem tapasztalható. IRODALOM: 1. Avetiszov, E. Sz., Kacnelszon, L. A., Szavickaja, N. F.. Vestn. oftalm. 3, 3 (1967). — 2. Avetiszov, E. Sz., Fridman, F. E., Tarutta, J. P., Sengelija, D. G.: Vestn. oftalm. 5, 35 (1980). — 3. Avetiszov, E. Sz., Tarutta, J. P.: Vestn. oftalm. 3, 21 (1981). — 4. Beljaev, V. Sz., Iljina, T — Sz.: Vestn. oftalm. 3, 60 (1972). — 5. Curtin, В. J. Am. J. Ophthalmol. 52, 835 (1961). — 6. Curtin, B. J. : Ann. Ophthalmol. 14, 655 (1982). — 7. Dasevszkij, A. J., Kuzina, E. I., Vatcsenko, A. A.: Oftalmol. Zs. 31, 171 (1976). — 155
