Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 3. szám

vezetjük a szilikonolaj befecskendezésére szolgáló kaiiült. Ekkor eltávolítjuk a nyomás­­regulátort, a nyílást zárjuk. A szilikon befecskendezését lehetőleg úgy kezdjük meg, hogy a buborék a hátsó pólus elé kerüljön. Az első 1,0 ml-t egyszerre, de lassan igyek­szünk beadni, hogy egy nagyobb buborékot tudjunk kialakítani. A kanül végét a bubo­rék centrumában tartjuk, amivel elkerüljük a több kisebb buborék kialakulását. Mivel a szilikonolaj kanülje vékonyabb a vitrectom átmérőjénél, a kanül mellett az olaj által kiszorított folyadék távozik. Ha a retroretinalis folyadék eltávolítása transvitrealisan nem sikerült, a legnagyobb leválás helyének megfelelően a sclerát perforáljuk és válta­kozva engedjük le a retrolentalis folyadékot ás adjuk a szilikonolajat. A totális feltöltós­­hez 5—6- ml szilikonolaj szükséges. A teljes belső tamponád után a szilikon — kanül nyílását az előre behelyetett varrattal zárjuk. Ezután a retinát körbe vizsgáljuk és meg­állapítjuk, hogy jó helyen vannak-e a bedomborítások, minden szakadás zárt-e. Ha a cerclage cső bedomborítása elégtelen, a csőből resecalunk. A szilikonolaj nagy viszkozitása miatt nehezen implantálható egyszerű injekciós fecskendővel. Korábban egy szárnyas, csavarmentes fecskendőt használtunk erre a célra, újabban egyikünk által (Rigó) szerkesztett egyszer használatos fecskendő-kanül rend­szert alkalmazunk. Ebben az esetben az operatőr irányítja a kanült, a műtősnő (vagy asszisztens) végzi a befecskendezést. Kétségtelenül sokkal precízebben végezhető az implantatio a Zivojnovic-féle belövő-készülékkel. Bizonyos számú műtét utón lehetnek rutinmozdulatok, mégis minden műtét egyedi tervezést és kivitelezést kíván. Rendkívüli, kitartó figyelemmel, nagy nyugalommal és türelemmel kell néha órákig dolgozni a retinán, a szem belsejében. A leggondosabban kivitelezett műtétek közben is adódnak azonban komplikációk, amelyek a következők lehetnek: 1. Vérzés. Leggyakoribb a retinális vérzés, amely membranectomia közben alakulhat ki. Gyakran létrejön, ha a szilikonolajat túl gyorsan és nagyon retinaközeiben kezdjük fecskendezni. Jelentősége nem túl nagy. Eseteink felében'létrejött, 10—12 nap alatt fel­szívódott. A chorioideális vérzés Zivojnovic [22] szerint súlyos komplikáció, gyakran a műtét végét jelenti. 2. Iatrogén retinaszakadások. Előidézhetők vitrectomia (membranectomia) közben, vagy a szilikonos kanül végével. A membranectomia különösen veszélyes lehet diabete­ses vitreoretinális proliferációkban, ahol a membránok igen szorosan kapcsolódnak a re­tinához. Riaskoff és mtsai [18] szerint ilyen esetekben 20—30%-kal számolhatunk iatogón ideghártya-deffektusokkal. Kisebb szakadásoknak semmi jelentősége nincs a periférián, mert az olaj tamponálja. A nagyobbakat, ha lehet, el kell zárni. A szilikonos kanül végével ejtett lyukak veszélye abban rejlik, hogy az olaj azonnal a retina mögé kerülhet. 3. A szilikonolaj retina mögé kerülése. Súlyos, de szerencsére ritka szövődmény. Létre­jöhet az előző pontban leírt úton, általában azonban nem túl perifériás, óriás szakadások eseteiben fordul elő. Megkísérlendő a szilikon kiszívása a retina mögül, ez azonban nem mindig egyszerű. Ilyen komplikációnk két ízben adódott. Az egyik vérzéssel szövődött, ekkor a műtétet kénytelenek voltunk eredménytelenül befejezni. Másik esetben sikerült leszívni és újabb befecskendezéssel a retina elé juttatni az olajat. Kampik és mtsai [11] megemlítik még a szilikonolaj elülső csarnokba kerülését, mint műtét alatti lehetséges szövődményt. Ilyet azonban aphakiás eseteinkben sem láttunk. Szilikonolaj-implantatió után végzett cataracta műtétek kapcsán is sikerült ezt a komp­likációt elkerülni. Postoperativ szövődményekkel 60—70%-ban számolhatunk a különböző statisztikák adatai szerint. Bár közvetlenül a műtét után jól és gyorsan gyógyul a szem, a késői komplikációk annál súlyosabbak. Ezek a következők: 1. Ablatio retinae recidivans. Saját eseteink leggyakoribb szövődménye. Ez nyilván összefügg azzal, hogy kezdetben nem törekedtünk teljes belső tamponádra, megeléged­tünk, ha a hátsó póluson feküdt a retina. Ez elégséges is lenne a centrális látás biztosí­tósához, de fennáll az a veszély, hogy a szilikonbuborék elmozdul és a továbbiakban nem a macula környékét tamponálva a retina itt is leválik. A buborék elmozdulásának lehetősége tapasztalatunk szerint annál nagyobb, minél nagyobb a különbség a maradók üvegtest és az olaj viszkozitása között. Korábbi kísérleteink eredménye szerint a nor­mális konzisztenciájú üvegtestbe adott szilikonolaj helyét nem változtatja [13], míg híg üvegtestben klinikai megfigyeléseink szerint a nem teljes tamponádot képező bubo­rék nagy valószínűség szerint eredeti helyét elhagyja. A tökéletlen belső tamponádot ugyan nem mindig tudjuk szemtükörrel megállapítani, ultrahangvizsgálattal azonban kimutatható, ha a szilikonolaj és a retina között vizes fázis helyezkedik el (3., 4. ábra). Ilyen tünetből következtethetünk arra, hogy a fekvő retina esetében is leválással kell számolnunk, vagy a már megtörtént leválás esetleges fokozódását a sorozatos ultrahang­­vizsgálattal követhetjük. Ha a macula lutea területét is érinti az újabb leválás, reope­­ráció szükséges [10]. 138

Next

/
Oldalképek
Tartalom