Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
el, az ágyak száma 53-ra emelkedett, a járó betegek váró-vizsgáló- és rendelőszobát kaptak, a tanterem a beírt hallgatók számára megfelelőnek bizonyult, a könyvtár és a laboratórium közös helyiségen osztozkodtak, de nem volt megfelelő operáló. A gyógyító és tudományos munka fokozódott, noha a klinika berendezése és beosztása még sok kívánnivalót hagyott maga után. Schulek Vilmos 1904-ben ismételten megbetegedett, s az orvoskari tanártestület a minisztérium jóváhagyásával Grósz Emil rendkívüli tanárt, kórházi főorvost, a klinika egykori asszisztensét, majd adjunktusát bízta meg a klinika vezetésével. 1905-ben, Schulek Vilmos elhunyta után Grósz Emilt nevezték ki a szemészet nyilvános rendes tanárává s a szemklinika igazgatójává. Grósz Emil működése kezdetén máris tervbe vette egy önálló szemklinika építését és minden energiáját, minden összeköttetését latba vetette, hogy a szemészet méltó hajlékhoz jusson. Grój Apponyi Albert kultuszminiszter és Tóth Lajos államtitkár segítségével a terv a megvalósulás stádiumába jutott és Apponyi megbízást adott Korb Flóris és Giergl Kálmán neves építészeknek a klinika terveinek elkészítésére. 1907. július 1-én megkezdődött a belső telep Mária utcai frontján a klinika építése, amely meglepően szépen és gyorsan haladt. Decemberben már az épület tető alá került. Lipták, később műegyetemi tanár, eredeti betonkeverési eljárásával fokozta az épület szilárdságát. De, mint Grósz Emil „Ötven év munkában” című könyvében írja: „mindenki maga előtt látta a nagy célt, hogy a tudományos munkának, a gyógyításnak, az oktatásnak megfelelő hajlékot szerezzünk”. ,, A főépület gyors elkészítése érdekében naponta az épületen jártam, a munkásoknak jutalmakat, emlékeket osztogattam.” 1908. szept. 1-én költöztek be a technika minden akkori vívmányával dicsekvő, 80 kórággyal rendelkező új épületbe, amelyben — amennyire lehetett —, a régi klinika anyagát is felhasználták. Nem kívánom a mindenki által jól ismert épület belső architektúráját elemezni, 70 méteres Mária utcai frontját az utca síkjától 4 méteres mélyedés választotta el. Az áthurcolkodás úgy történt — írja Grósz Emil —, hogy ,,aug. 31-én a régi klinika még teljes üzemben volt, szeptember 1-én már az új épületben dolgoztunk. Egyetlen napot sem szünetelt.” A klinika forgalma természetesen jelentékenyen fokozódott, s az új épület a szemészeti munka minden vonalán éreztette áldásos hatását. Az új klihikai épületről Grósz Emil a külföldi szemészeti lapokban is beszámolt, mint olyan alkotásról, amely mind építészetileg, mind belső beosztása tekintetében a legnívósabbak közé tartozott Európában. A forgalom növekedését illetően maguk a számok mondanak legtöbbet. 1904-ben még 9547 új járóbeteg kereste fel a klinikát, 1914-ben már 18 233, s 1933-ban 22 876. (A járóbetegek 66%-a pesti, 34%-a vidéki volt.) A klinikára 1904-ben 974 beteget vettek fel, 1914-ben már 1484-et, s 1933-ban 1922-t. A nagyobb operálások száma 1904-ben 1013, 1914-ben 1130, s 1933-ban 1559 (1904 és 1935 között — miként azt Halász Kornél összeállította — 15 050 szürkehályog műtétet végeztek a klinikán). A klinikai munka növekedésével arányosan nőtt a tudományos dolgozatok száma is, mind a „Szemészet”ben, amelynek Schulek halála után ugyancsak Grósz Emil lett a szerkesztője, mind a külföldi szaklapokban. Az új klinika lett természetszerűleg otthona az 1904-ben alakult Magyar Szemorvosok Egyesületének, a mai Szemorvostársaságnak. Schulek halála után Grósz Emil 14 évig volt a Szemorvostársaság elnöke, őt azután id. Imre József, Blask'jvics László, Liebermann Leó, s Ditrói Gábor követték, ezután már a modern idők következtek, amiknek részletezése már nem ennek az előadásnak a feladata. A kezdeti Szemorvosegyletnek, illetve a későbbi Szemorvostársaságnak a „Szemészet” c. folyóirat volt a hivatalos közlönye, amit tudvalevőleg Hirschler Ignác alapított 1864-ben, tőle Schulek Vilmos vette ét a szerkesztői stallumot 1904-ig, amikor harminc évre Grósz Emil szerkesztői érája következett. Ugyancsak az új klinika adott otthont az orvostovábbképzés szervezetének, s a ma is fungáló „Orvosképzés” című folyóirat adminisztratív munkálatainak, amelyeket ugyancsak Grósz Emil irányított. Az új klinika tehát nemcsak a szembetegek gyógyításában, operálásában, a járóbetegek kezelésében, az oktató-szervező és a tudományos munkában, hanem a szemészet szervezeti, társulati életében is hatalmas haladást jelentett, amelynek egymást követő fázisairól a magyar szemészet sok kiválósága emlékezett már meg a magyar orvosi sajtó, különösen a Szemészet, az Orvosképzés, és az Orvosi Hetilap hasábjain. A 77 évvel ezelőtt létesült Mária utcai Szemklinika tehát a szemészet minden vonatkozásában, mind a betegek szempontjából, mind az orvos- és szemorvosképzés terén hatalmas fejlődést indított meg s jelentékeny része volt abban, hogy a falai között végbemenő szünet nélküli munka nagy fokban hozzájárult a szembetegek korszerű kezeléséhez és gyógyításához, valamint a magyar szemészeti szakirodalom Európa-szerte méltányolt fejlődéséhez. 122
