Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-05-01 / 2. szám
A vizsgálatot 50 beteg 90 szemén végeztük el. A betegek átlagos életkora a vizsgálat kezdetén 53,87+30,05 év volt. 7 beteg volt 80 éven felüli, a legidősebb 88 éves volt. 11 beteg volt 10 éven alnli, a legfiatalabb 2 hónapos volt. A betegek diagnózis szerinti megoszlása a következő volt: 1. 32 nyílt zúgú glaucoma; 2. 3 szűk zúgú glaucoma (iridectomia antiglaucomatosa, illetve trepanotrabeculectomia után); 3. 12 buphthalmus (ezek közül 5 gyermeknél a glaucoma secundaer volt); 4. 3 felnőttkori secundaer glaucoma (2 betegnél aphakia, egy betegnél uveitis chronica állt fenn). A felnőttek közül 20 esetben a D-epifrin kezelés indoka hypertonia betegség, szív ritmuszavar, a glaucoma kezelése idején fellépett szívinfarctus volt. Három esetben hyperthyreosis miatt Tonogénre és Eppy szemcseppre általános túlérzékenységet tapasztaltunk, két esetben az adrenalin készítmény kötőhártya vörösséget és égésérzést, egy esetben pedig kötőhártya pigmentatiót okozott. A betegek beállítása D-epifrin szemcseppre osztályon történt. Az átlagos kezelési idő 16,88 hónap volt. Összesen 844 hónap eredményeit értékelhettük, az értékelt legrövidebb idő 2 hónap, a leghosszabb 3 év volt. A könnytermelés mindegyik betegnél normális volt. A szemnyomást mindig ülő testhely zetben, Goldmann-féle applanatiós tonométerrel mértük. A helyi érzéstelenítést Obucain szemcseppel végeztük. Kisgyermekeken a szemnyomás mérés MacKay-Marg elektronikus applanatiós tonométerrel történt. Ambulanter a szemnyomást mindig a reggeli órákban mértük. A szemnyomás ellenőrzése mellett a szemek objektív állapotát, a látásélességet, a látóteret és a kritikus fúziós frekvencia értéket vizsáltuk. A betegek a D-epifrin szemcseppet naponta kétszer, reggel és este kapták. Adását többnyire pilocarpinnal, néhány esetben egyéb miotikummal, illetve Timoptic-kal kombináltuk. 38 szem esetében előzőleg más adrenalin készítményt és miotikumot, 39 szem esetében csak miotikumot, 3 szemen Timopticot, 10 szemen adrenalin készítményt alkalmaztunk. Az utóbbi esetekben a D-epifrinre való áttérés előtt az előző adrenalin készítményt legalább 10 napra kihagytuk. A napszaki szemnyomás ingadozásokat Sampaolesi (1967) szerint értékeltük. Beteganyag és módszer Eredmények A Tonogén, illetve az Eppy szemcsepp hatását a D-epifrinével az I. táblázat hasonlítja össze. A D-epifrin a szemnyomást kissé jobban csökkentette, mint a másik két adrenalin készítmény. Statisztikai értékelést a kis esetszám miatt nem végeztünk. Mindkét esetben a napi átlag a harmadik naptól kezdve normális volt, azonban a napi átlag szórása, egy esettől eltekintve, meghaladta a Sampaolesi által normálisnak tartott 2,1 Hgmm-es (0,28 kPa) értéket. I. táblázat A Tonogén és 1%-os Eppy szemcsepp hatásának összehasonlítása a D-epifrinével Tonogén, illetve Eppy D-epifrin Kezelés előtt 1. nap 2. nap 3. nap 4. nap 5. nap 26,30 + 5,89 Hgmm (3,50 + 0,78 kPa) 21,20 + 3,68 Hgmm (3,68 + 0,49 kPa) 19,45 + 2,65 Hgmm (2,59 + 0,35 kPa) 18,70+1,69 Hgmm (2,49 + 0,22 kPa) 18,70 + 2,43 Hgmm (2,49 + 0,32 kPa) 19,10 + 3,29 Hgmm (2,54 + 0,44 kPa) 27.01 + 5,25 Hgmm (3,59 + 0,70 kPa) 20,98 + 3,56 Hgmm (2,79 + 0,47 kPa) 20.02 + 2,77 Hgmm (2,66 + 0,37 kPa) 19,11 + 2,89 Hgmm (2,54 + 0,38 kPa) 18,77 + 3,01 Hgmm (2,50 + 0,40 kPa) 18,91 + 2,94 Hgmm (2,52 + 0,39 kPa) n= 10 szem 74
