Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-02-01 / 1. szám
Szemészet 121. 'i —10. 1984. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Takáts István egyetemi tanár) közleménye Trabeculectomia és a glaucomás szem TAKÁTS ISTVÁN A trabeculectomiát Korylos [10] végezte először 1968 elején, de görög nyelvű közleményét nem ismerve, Cairns [3] ugyanezen évben írta le. így általában őt tartják feltalálójának. Watson [16] 1970-ben módosította, és ez a forma terjedt el a világon, így hazánkban is. 1970-ben ismertették Fronimopoulos és mtsai [8] a sclerával fedett goniotrepanatiót, amelyet szintén több helyütt alkalmaznak hazánkban. A hatásmódjában elvileg azonos kétfajta műtétről több hazai szerző tartott előadást és írt közleményt (Oláh és Sziklai [12]; Takáts és Pintér [14]; Bencsik és mtsai [1]; Túri és Aczél [15]). A nemzetközi irodalomban megjelent közlemények, amelyek a műtétek eredményességéről adnak számot, szinte áttekinthetetlenek. A trabeculectomia, illetőleg a sclerával fedett goniotrepanatio elterjedtségét tekintve az a benyomás, hogy a trabeculectomiát többen végzik, mint az utóbbit. Mindenképpen helyes, ha az operatőr megmarad ugyanazon műtét alkalmazásánál, amely befolyásolja a műtét eredményességét, továbbá a műtét hatásosságának megítélését is elősegíti. Mindamellett akadnak szerzők, mint Hiti és mtsai [9], akik a kétfajta típusú műtétet egyaránt végezték, és arra a következtetésre jutottak, hogy a két műtét hatásossága egyforma. Az idő múlásával egyre nagyobb számú esetről számolnak be, így Mills [11] 444, Watson [17] 424 szemen végzett trabeculectomia eredményeit analizálják. Eredetileg mindkét műtétet a simplex glaucománál javasolták, Cairns [4] zárt zugú glaucománál kontraindikáltnak tartotta. Az elmúlt években azonban egyre többet lehet olvasni arról, hogy zárt zugú glaucoma egyes eseteiben is ezt a műtétet végzik (D’Ermo és mtsai [6]; Eltz és Gloor [7]). A műtét eredményességét, érthető módon, a postoperativ szemnyomásérték alapján ítélik meg. Ezen eredményesség primer glaucománál általában 80— 92% között mozog, beleértve azokat az eseteket, amelyeknél a műtét után valamilyen cseppet is kell adni a szemnyomás normális szinten való tartása céljából. Alig található azonban olyan közlemény, amely az intraocularis nyomáson kívül a műtét utáni pontos adatokat tartalmazná a szemről: lencse, látóidegfő, látótér, érrendszer állapota. Mindezek azonban lényeges tényezők a szem műtét utáni állapotának alakulásában! Ezzel kapcsolatban néhány lényeges körülményt szükséges kiemelni. Ismeretes, hogy a glaucoma gyakran igen különböző mértékben károsítja a két szemet. Nem ritka az az eset, hogy az egyik szemben már igen súlyosan károsodott a látóideg, amikor a beteg felkeresi a szakorvost. Másik, szerencsére ritkább tapasztalat az, hogy a zsúfolt szakrendelésen nem végzik el a kötelező szemnyomásmérést, vagy ha el is végzik, főleg a délutáni rendelésen, jó szemnyomást találnak. További nehézség az, hogy az intézetben szemcseppel „beállított szemnyomású beteg” otthoni környezetében dekompenzálódik. Történhet ez azért, mert az intézeti és az otthoni körülmények lényegesen különböznek vagy a csepp használata nem rendszeres, illetve megfelelő. A beteg pedig szembetegségét gyógyultnak hiszi, és kérésünk ellenére sem jár ellenőrzésre. 2
