Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-02-01 / 1. szám
Szemészet 121. 45—50. 1984. .-1 Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Takáts István egyetemi tanár) és Idegsebészeti Klinikájának (igazgató: Mérei F. Tibor egyetemi tanár) közleménye Arteria centralis retinae elzáródás occlusiv carotis betegségeknél SZILVÁ88Y ILDIKÓ és GÁCS GYULA* Annak ellenére, hogy az agy vérkeringési zavaraiból származó kórképek az utóbbi 5—10 évben számos országban eddig kellően fel nem tárt okokból örvendetes csökkenést mutatnak (Levy [16]), még mindig harmadik helyen állnak a halált, és első helyen a rokkantságot okozó betegségek között. Mintegy harminc éve fokozódó erőfeszítések folynak az agyi ischaemiás károsodások megelőzésére. Részben műtéti eljárások (Eastcott és mtsai [8]; Fields és mtsai [9]; Donaghy és Yasargil [7]), részben gyógyszeres kezelések, mint az antithrombocyta-szerek, (Canadian Cooperative Group [5]), a rizikófaktorok felismerése és befolyásolása egyre több reményt nyújt a hatásos prevencióra. A megelőzésre a súlyos tünetek kialakulása előtt, az ún. múló ischaemiás rohamok időszakában van lehetőség. A múló ischaemiás rohamok egy részét a retina átmeneti keringészavara jellemzi. Ez az ún. amaurosis fugax jelentős szerepet nyert a megelőző jellegű beavatkozásra alkalmas betegek kiszűrésében. Moore [18] az általa 1922-ben leírt tünetcsoportot a retinaerek spasmusával magyarázta, s ez az elmélet még a negyvenes évek végén is általánosan elterjedt volt. Fisher [10, 11] forradalmi felismerése óta az amaurosis fugax pathogenesisét illetően ma már alig vitatott, hogy az tovasodródó és fragmentálódó embolusok következménye, mely embolusok jelentős része a carotisok atheromatosisából származik (Fisher [11], Ross Russel [19], Hollenhorst [13], Kearns [15]). A féloldali múló látászavarok előfordulását az agyat ellátó erek megbetegedéseiben a hazai szemészeti irodalomban Boros Béla [3] hangsúlyozta elsők között. Az arteria centralis retinae elzáródás amaurosis fugaxhoz hasonló spasmuselmélete lényegesen tovább tartotta magát annak ellenére, hogy Sjöquist [20] már 1936-ban angiographiásan carotis occlusiót bizonyított egy a.centr. retinae elzáródásos betegnél. Ha eltekintünk az a.centr. retinae elzáródás néhány ismert okától, melyek lokálisak, elsősorban az óriássejtes arteritistől, mely többnyire a laboratóriumi és érbiopsiás leletek alapján jól diagnosztizálható, akkor ezen maradandó retinalis ischaemiák viszonya a carotis elváltozásokhoz várhatóan hasonló, mint azt a retina múló ischaemiájáról, az amaurosis fugaxról jól ismerjük. E felismerés egyre terjed az ophthalmologiai és a neurológiai irodalomban (Appen és mtsai [1], Wilson és mtsai [21], Bullock és mtsai [4]). Carotis elváltozások következtében kialakult retinalis ischaemiánál, mint az agy esetében is, két alapvető lehetőséggel kell számolnunk. Az egyik az arteria carotis interna, ill. az arteria carotis communis occlusiója melletti elégtelen collateralis keringés, a másik a retina saját ereinek elzáródása. Ez utóbbi két módon jöhet létre, lokális thrombosis, ill. embolia révén. Az intracranialis artériák elzáródásának patomechanizmusánál is e két lehetőség jön szóba, s bár lokális thrombosis létrejötte e kisméretű artériákban sem tagadható teljesen, részben szövettani leletek, részben indirekt bizonyítékok alapján úgy látszik, * Jelenlegi munkahely: Orvostovábbképző Intézet Szemészeti Klinika és Fővárosi Tanács V. B. Péterfy Sándor utcai Kórház, Organikus Idegosztály 45
