Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-08-01 / 3. szám
de a teljes accommodatios szélesség igen. Az accommodatio és a convergentia kapcsolatáról viszont tudjuk, hogy a relatív accommodatiot meghaladó fokú alkalmazkodás kényszerű kapcsolat révén convergentiával jár. A relatív hypermetropiájú gyermek tehát látóélességének fokozása érdekében accommodál, miközben kancsalitani kényszerül. Ebben az esetben a fénytörési hiba accommodatioval történő javítása lehet részleges vagy teljes. Ez a körülmény határozza meg a látóélesség és a kancsalság fokát. Előfordulhat, hogy a gyermek fénytörési hibájának javítására csak a relatív accommodatiójának pozitív oldalát veszi igénybe. így látóélességét csak részben tudja javítani, de megmarad a binocularis látása, Kettesy találóan úgy fogalmazta meg, hogy a relatív hyper - metropiájú gyermek annak megfelelően kancsalít, hogy a saját convergentia vonalát, vagy az emmetropiásénak megfelelőt használja. A kancsalító gyermek természetesen minden esetben feladja a kétszemes látást az egyik szeme látóélességének javítása érdekében, ami általában a fixáló szem teljes korrekcióját jelenti. Ezzel szemben a kancsalító szem nem vesz részt a fixált kép percipiálásában és gyakran amblyopiássá válik. Az abszolút hypermetropia (III) esetében a fénytörési hiba nagyobb mint a teljes accommodatios szélesség. A fénytörési hiba teljes kijavítására már nincs lehetőség. Részleges javítás előfordulhat azonban, egészen a teljes accommodatios szélesség nyújtotta határig. így természetesen abszolút hypermetropia esetében is létrejöhet kancsalság. Általánosabb azonban a kompenzálás hiánya és a párhuzamos szemállás. A fentiekből kitűnik, hogy a kancsalság keletkezésében a relatív hypermetropiának van elsőrendű szerepe. Ezért e súlyos következményeket előidézni képes fénytörési hiba elhatárolása a fakultatív és az abszolút hypermetropiától, mind a strabogenesist, mind a strabismus profilaxisát és terápiáját illetően alapvető fontosságú feladat. Általánosítva, nehéz megmondani, hogy a hypermetropia három formája között hol a határ, mert az az egyénenként és kortól függően változó mértékű accommodatiotól, továbbá a relatív accommodatios szélesség nagyságától függ. Ez utóbbit, s ezzel a relatív hypermetropia határait befolyásolhatják a hypermetropiához társuló egyéb refrakciós hibák is, amint azt Darabos kimutatta és saját kísérleteink is igazoltak. Ebből a szempontból szerephez jut elsősorban az astigmia, anisometropia és az aniseiconia, azaz olyan tényezők, amelyek a binocularis látás minőségét rontják. Válamennyi refrakciós hiba, amely a fusiot nehezíti, szűkíti a fakultatív és növeli a relatív hypermetropia tartományát. A gyakorlati tapasztalat szerint a fakultatív és relatív hypermetropia határa még kielégítően accommodálni tudó felnőttek esetében, ha a hypermetropia egyéb refrakciós hibával nem társul, 2—2,5 dpt értékre tehető. Gyermekeknél FAC. H. REL. H. ABS. H. D—B<Accr Accp<D—B<Acc D—B>Acc У 1,0 1,0 0,1—0,01 0,1—0,01 1 2 3 4 5 6 7 8 9 (dptr) 2. ábra. A hypermetropia 3 formájának (fakultativ, relatív és abszolút) jellemzői és határértékei 159
