Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-08-01 / 3. szám
Szemészet 1*21. 148—156. 1984. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1. sz. Szemklinika (igazgató: Varga Margit egyetemi tanár) közleménye A kötőhártya-felszín vizsgálata vizes és műkönny oldószeres pilocarpint használó glaucomás betegeken* FOLLMANN Pl KOSKA és FEHÉR JÁNOS 10 éves felnőtt primer glaucomás beteganyagunkat átvizsgálva, 2436 beteg közül 42 esetben, azaz 1,72%-ában jelentkeztek a glaucoma kezelése közben siccás panaszok, illetve tünetek (Follmann, Túri, 1980). Ezek között a betegek között több volt a férfi, mint a kontroll keratoconjunctivitis siccás csoportban, általános panasz és kóros Schrimer-érték ritkábban fordult elő, ezzel szemben a bulbaris kötőhártya gyakrabban festődött Bengál-vörössel. Néhány esetben kötőhártya biopsiát végeztünk és az anyagot elektronmikroszkóppal vizsgálva, a bulbaris kötőhártya felszínén a mikroplikák számának csökkenését, a felszínes hámsejtek közötti kapcsolat fellazulását és a sejtek cytoplasmájában számos vakuolumot észleltünk. (Follmann, 1980; Follmann, Túri, 1980.) Ezen munka folytatásaként ép könnytermelésű és klinikailag ép kötőhártya felszínnel rendelkező, újonnan felfedezett glaucomás betegeken az egyik szemet vizes, a másik szemet műkönny oldószeres pilocarpinnal kezeltük és figyeltük a kötőhártya felszínt. Jelen közleményben első tapasztalatainkról számolunk be. Beteganyag és módszer Húsz 68—76 év közötti betegnél a vizsgálat kezdete előtt Schirmer-próbét, réslámpa vizsgálatot, Bengál-vörös festést, cornea érzékenység vizsgálatot végeztünk és meghatároztuk a könnyfilm felszakadási időt. Egyik beteg sem szenvedett olyan általános betegségben, amelynek a keratoconjunctivitis sicca részjelensége lehetett volna. A helyi vizsgálatok eredménye minden esetben normális volt. Ezután a limbustól temporalisan 3 mm-re, felszínes anaesthesia nélkül mindkét oldalon kötőhártya biopsiát végeztünk. A glaucoma kezelésére a jobb szembe naponta ötször 1%-оз vizes pilocarpin cseppet, a bal szembe ötször 1,1%-os Vistacarpint** cseppentettünk. A glaucoma-ellenes kezelés megkezdése után három havonta megismételtük a könny termelésre és a könnyfilm, illetve a kötőhártya állapotára vonatkozó klinikai vizsgálatokat és fél évente mindkét oldalon kötőhártya biopsiát végeztünk, ügyelve arra, hogy az újabb kötőhártya kimetszés ne az előzők területében történjen. Elektronmikroszkópos vizsgálat céljára a kimetszett szövetdarabot részben osmium tetroxidba való merítéssel fixáltuk, részben a ruthénium vörös reakciót is elvégeztük eközben. Az anyagot Aralditba ágyaztuk. Az ultravékony metszeteket Reichert-féle ultramikrotómmal készítettük, és Reynolds szerint kontrasztoztuk. A vizsgálatokat JEM 7A elektronmikroszkóppal végeztük és itt történt a fényképfelvételek elkészítése is. Fény mikroszkópos vizsgálatainkhoz a kimetszett kötőhártya darabot 4%-os neutrális formaiinban fixáltuk. Paraffin beágyazás után 6 mikron vatagságú metszeteket készítettünk. Haematoxilineosin mellett Romhányi szerint toluidinkék festést alkalmaztunk (pH 1,0; 3,0: 4,0 veronal-acetat pufferben oldott 0,1% toluidinkék festés 10 percig, majd precipitalás 2%-os káliumferricyaniddal, lefedés gummiarabicummal, fedőlemez nélkül.) Eredmények A húsz beteg közül a vizes pilocarpinnal kezelt szemeken egyetlen esetben sem tapasztaltuk a Schirmer-érték csökkenését a vizsgálati sorozat folyamán, * Poszterként bemutatva a Magyar Szemorvostársaság 1982. évi szegedi Nagygyűlésen. ** A Vistacarpin 1,1%-os pilocarpin nitrát 1,4%-os polivinil alkoholban oldva (Allergan gyártmány) 148
