Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
esetekben a primer glaukóma kimutatására irányuló törekvésünk eredménytelen maradt. Ennek egyébként az a magyarázata, hogy az ellátási területünkön felfedezett diabéteszesek szemészeti gondozása kapcsán rendszeres szemnyomásmérést végzünk, és a primer glaukómát már előbb kiszűrjük. A szteroid glaukóma a kortikoszteroidok alkalmazásának általánossá válása folytán időszerű probléma. A kortikoszteroidok gátolják a csarnokzugi mukopoliszaharidák depolimerizációjához szükséges enzim felszabadulását, így az erősen polimerizált mukopoliszaharidák eltömeszelik a trabeculáris hálózatot és a Schlemm-csatorna nyílásait, ezáltal akadályozva a csarnokvíz elvezetését (Francois, 1974). A szer elhagyásával a szemnyomás spontán rendeződhet, amennyiben a szteroid kezelés vitális indikáció, miotikumokkal csak mérsékelni lehet az intraokuláris tenziót (Kopsa és mtsai, 1974). Szteroid glaukómára hajlamosítanak a contusio bulbit követő csarnokzugi elváltozások is (Leydhecker, 1973, Follmann, 1978), ez a hajlam esetenként az ép szemen is kimutatható (Spaeth, 1967). Az anyagunkban 2 esetben láttunk hosszabb ideig lokálisan alkalmazott szteroidkezelés után megemelkedett szemnyomást, amely a szer elhagyása után normalizálódott és tartós megfigyelési idő alatt sem vált kórossá. Primer glaukómára utaló jelet egyik esetben sem találtunk. Az osztályunk huszonötéves beteganyagában a 339 „glaucoma secundarium" diagnózisú szem esetében a fentiek szerint tehát 64 esetben (19,1%) sikerült a primer glaukómát igazolni. A többi esetben a fellépett szemészeti kórképet tettük felelőssé a szembelnyomás-emelkedésért — és más szerzőkkel együtt (többek között Francois és Oancea 1967) nem értünk egyet Lagrange véleményével, aki szerint a szekunder glaukóma csak primer glaukómás diszpozíciójú szemen lép fel. Adataink, de az általános anatómiai megfontolás is egyértelművé teszik, hogy pl. az „iris bombans” esetek (anyagunkban 5) kivétel nélkül szekunder glaukómára utalnak, ahol a csarnokvíz keringés akadályozottságát kórokként kell elfogadni. Nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy szekunder kórformát előidéző betegségek közé kell számítani a „rubeosis iridis diabetica” 9 esetünket is Francois megfigyelése alapján. Az „intraocularis tumor” térszűkítő, de főként csarnokvíz keringést zavaró hatása előbb-utóbb szükségképpen intraokuláris nyomásfokozódást idéz elő. Az a tény, hogy az általunk diagnosztizált 5 esetből csak 3-ban észleltünk magasabb szembelnyomást, nem mond ellent: a maradék 2 esetben korai stádiumban vizsgáltuk a beteget, amikor a tumor még nem ért el nagyobb előrehaladást. Következtetés Az egyes szemészeti kórképekhez társuló intraokuláris nyomásfokozódás kóreredete néha vita tárgyát képezheti, mert a nagyszámú megfigyelés arra utal, hogy ezeknek a szembetegségeknek kórokozó hatása a szem tenziójának emelésében nem egyértelmű. Szükséges tehát minden esetben primer glaukómára is gondolni és a megfelelő vizsgálatokat elvégezni. A primer és szekunder glaukóma elkülönítése elsősorban az eltérést nem mutató, épnek látszó szem további sorsa szempontjából nagy jelentőségű. Összefoglalás A szerzők osztályuk huszonötéves beteganyagát feldolgozva, a 339 szekunder glaukóma diagnózissal felvett szem esetében, a primer glaukómás hátteret igyekeztek kimutatni, ami 19,1%-ban sikerült. A primer és szekunder glaukóma elkülönítését az épnek tűnő szem további sorsa szempontjából tartják jelentősnek. 55