Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
Szemészet 120. 40—56. 1983. A Komárom megyei Tanács Egyesített Kórház- Rendelőintézete (jőigazgató főorvos: Modróczky Dániel) szemészeti osztályának (osztályvezető főorvos: Lakatos István) közleménye Szekunder glaukóma? — primer glaukóma? LAKATOS ISTVÁN, LUKÁCS MÁRIA és NAGY ANNA A glaukóma kezelése és gondozása szempontjából nagy jelentőségű, hogy adott esetben a kórkép elsődleges, vagy másodlagos formájáról van-e szó. Nagyszámú tapasztalat igazolja, hogy a szekunder glaukóma hátterében gyakran a kórkép primer formája húzódik meg. Elsősorban a másik, az épnek látszó szem sorsa érdekében elengedhetetlen, hogy minden esetben gondoljunk erre a lehetőségre. A glaukóma primer és szekunder formájának elkülönítése nem mindig könynyű, annak ellenére, hogy az irodalomban is a szekunder glaukóma definíciója világos és egyértelmű: ,,Goldmann (1948) azt a glaukómát nevezi szekundernek, amely egy másik intraokuláris folyamat kapcsán, vagy annak következtében lép fel. Ez a folyamat azután egymagában, klinikailag észlelhető szembetegségként jelentkezik.” Az alábbiakban osztályunk huszonötéves (1956—1980) beteganyagát áttekintve a „glaucoma secundarium” diagnózissal felvett eseteinket tesszük vizsgálat tárgyává, és feleletet keresünk arra a kérdésre, hogy minden esetben helytálló volt-e a felvételi diagnózis, és ha nem, milyen arányban húzódott meg mögötte primer glaukóma. Anyag, módszer és eredmények Huszonöt év alatt az osztályunkon ápolt 8632 szembeteg kórlapján 352 esetben (4,1%) fordul elő a „glaucoma secundarium” felvételi kórisme. Tulajdonképpen 314 betegről van szó, mert 25 esetben kétoldali volt a folyamat és néhány beteg az idők folyamán 2—3 alkalommal került felvételre azonos diagnózissal. A fenti kórismét kísérő, mintegy az észlelt szem belnyomás-fokozódás okát megjelölő diagnózisok megoszlása az I. táblázaton látható. A táblázaton feltüntettük a huszonöt év alatt hasonló kórismével felvett összes esetek számát is. A „glaucoma secundarium” kórismével felvett betegeknél a kivizsgálás kapcsán nagy figyelmet fordítottunk a primer és szekunder kórforma elkülönítésére. A differenciáldiagnózisnál a következő szempontokat vettük figyelembe: 1. családi és egyéni anamnézis, 2. a másik, épnek látszó szem objektív és funkcionális vizsgálati leletei, 3. az érintett szemen az intraokuláris nyomásfokozódás előidézésében feltehetően szerepet játszó szemészeti folyamat kórokozó voltának lehetőségei. 4. Az elkülönítő kórisme szempontjából jelentős még a kórkép megjelenése. „A legtöbb szekunder glaukóma megjelenésében az akut és krónikus primer glaukómához hasonlít” (Goldmann, 1954). ad 1. A primer és szekunder glaukóma elkülönítésénél értékes adatot nyertünk a családi és egyéni anamnézisből. A pozitív családi anamnézis kétséges esetekben nagy súllyal billentette a mérleget a primer glaukóma oldalára. Megemlítendőnek tartjuk ebből a szempontból egy 77 éves anya és 53 éves fia esetét. Mindkettőnél kétoldali szürkehályog műtét történt, amelyek előtt glaukó-49
