Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
manométerrel mért tényleges intraocularis nyomás. Ez megfelel a tonometria alapvető törvényeinek. Vizsgálataink igazolták a Goldmann és Schmidt által leírt jelenség létezését. A jelenséget az eredetileg használt „folyás” („Fiiessen”) szó helyett a cornea „képlékenységének” nevezhetnénk. A látszólagos szemnyomás-csökkenés mértéke egyenesen arányos a szemnyomás szintjével. 18,63 Hgmm-es intraocularis nyomás mellett 1,53 Hgmm volt az 5 perc alatti tonometriás nyomáscsökkenés, 37,26 Hgmm-es intraocularis nyomásnál 4,05 Hgmm, 55,88 Hgmm-es nyomásszinten pedig 8,86 Hgmm volt az átlagos csökkenés. Ez véleményünk szerint azzal magyarázható, hogy magasabb szemnyomásszinten nagyobb nyomásnak van kitéve a tonométer talpa és az intraocularis folyadék közé szorított cornearészlet és a nagyobb nyomás kisebb felszínen hat, így az applanatiós kör átmérője viszonylag könnyebben és gyorsabban növekedhet meg az ismertetett rheologiai jelenség következtében. Magasabb intraocularis nyomás esetében az applanatiós átmérő azonos mérvű megnövekedése a monogrammal történő értékelésnél nagyobb mérvű tensio-csökkenést jelent, mint alacsonyabb szemnyomásnál. Egyszeri tonometriánál a mérés időbeli rövidsége miatt nem kell számolni a fentebb részletezett jelenség látszólagos szemnyomáscsökkentő hatásával. Applanatiós tonographia esetében már számolni lehet a cornea „képlékenységének” a vizsgálat eredményére gyakorolt hatásával. Vizsgálataink aláhúzták a tonometriát közvetítő corneoscleralis burok jelentőségét a mérés pontossága, a tényleges szemnyomás megközelítése szempontjából. A corneoscleralis burok állapotában a tonometria során bekövetkező változások további tanulmányozása, a változások quantitativ meghatározása lehetővé teheti, hogy a tonometria a klinikai gyakorlatban, a glaucoma diagnosztikájában még megbízhatóbb legyen. Pachymetriás vizsgálatokat tervezünk annak a feltételezésnek a klinikai igazolására, hogy tartós applanatio esetén a cornea vastagsága csökken. A cornea elvékonyodásával együtt a cornea rigiditásának csökkenését is feltételezzük, ennek bizonyítása is újabb vizsgálatokat tesz szükségessé. Összefoglalás Enucleált cadaver-szemeken végzett egyidejű manometriás és tonometriás méréseink Maklakov-tonométer 10,0 g-os súlyával való 5 perces megterhelés előtt és után bizonyították a szaruhártya úgynevezett „folyása” („Fiiessen”), „képlékenysége” jelenségének létezését. A megterhelés hatására az applanatiós kör átmérője megnagyobbodott és ezáltal a tonometriás nyomás csökkent változatlan manometriás nyomás mellett. A szemnyomás látszólagos csökkenésének mértéke egyenesen arányos a tényleges szemnyomás szintjének növekedésével. A cornea „folyásának”, „képlékenységének” jelenségét azzal lehet magyarázni, hogy a cornea szövetében levő folyadék a tonométer talpa és az intraocularis folyadék közötti corneasegmentumban a tonometria során bekövetkező localis nyomásfokozódás hatására a peripheria felé elmozdul, átrendeződik. Tartós applanatio (pl. tonographia) esetében számolni kell a jelenség hatásával a vizsgálat eredményére. IRODALOM: Goldmann, H., Schmidt, T.: Ophthalmologica, 134, 221 (1957). — Me Bain, E. H.: A. M. A. Arch. Ophth., 57, 520 (1957). — Perkins, E. S., Gloster, J. : Brit. J. Ophthal., 41, 93 (1957). — Perkins, E. S., Gloster, J. : Brit. J. Ophthal., 41, 465 (1957). — Pintér, L., Csernyavszkij, G. J.: Vesztnyik Oftalmol., 91/4, 45 (1978). — Pintér, L. : Szemészet, 119, 107 (1982). 205
