Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
A thromboembolus kialakulásának kedvez a beszúrás során létrejött intimakárosodás, intraparietális haematoma, főként akkor, ha az előtte levő érszakasz szűkebb, az agyi keringés meglassult. Spasmus gyakrabban észlelhető azokon az egyéneken, akik vasomotor-zavarban szenvednek, de kiválthatja a jódszármazék kémiai és a folyadék mechanikai irritációja, a tű traumatizáló hatása is. E pathogenetikai tényezők ismeretében a komplikációk súlyos következményei némileg csökkenthetők, ha számítunk azokra. Amaurosis fugax, átmeneti cerebrális ischaemia, claudicatio intermittens carotis stenosis gyanúját keltik [14]. Haney és mtsa [7] ilyen esetben javasolja az a. centralis retinae nyomásának mérését angiographia előtt. Ha az ophthalmodynamometria szignifikáns különbséget mutat a két szem között, ez megerősíti az occlusiv betegség gyanúját és fel kell készülnünk az angiographiát esetleg követő komplikációk elhárítására. Mások a retina rutinszerű vizsgálatát javasolják angiographia előtt és után [6, 10]. Hasonló iatrogen ártalmak megelőzésére Cotineau a következőket tanácsolja: 1. nagyon idős, arteriosclerotikus betegeken ne végezzünk angiographiát, 2. alkalmazzunk általános anaesthesiát, így az arteriális beszúrás tökéletesebben végrehajtható, 3. válasszuk azt a legkevésbé koncentrált és legkevésbé mérgező hatóanyagú kontrasztanyagot, ami még a legjobb minőségű radiológiai képet adja, 4. részesítsük előnyben a trijódos kontrasztanyagokat a dijódosokkal szemben [2]. Mi történhetett esetünkben, ahol a beteg kimutatható asteriosclerosisban nem szenvedett, az érlumenbe kontrasztanyag nem került ? Az érfalon a punctio során létrejött intima-sérülésnél valószínűleg fibrinthrombus képződött, amely néhány óra elteltével leszakadt, s a véráram a thromboembolust az a. ophthalmicaba sodorta. Ebből válhatott le az a részlet, amely a punctio után az a. centrális retinae-ben láthatóvá vált. Bizonnyal az a. ophthalmica más distális szakaszaiba is kerültek embolusok, ezért nem alakulhatott ki a collaterális keringés az a. carotis externa ágai felől, pedig ez például carotis interna elzáródásoknál akár tünetmentes compensatiót is jelenthet. Fontosnak tartjuk angiographiát követően a legcsekélyebb szempanasz esetén is a beteg azonnali és gondos szemészeti vizsgálatát, hogy szükség szerint azonnal beavatkozhassunk. Olyan esetekben, ahol az embolia veszélye nagy és a computer tomographiás vizsgálat lehetősége adott, célszerűnek látjuk az utóbbit alkalmazni. Összefoglalás A szerzők percutan a. carotis communis angiographiás kísérlet után az a. centralis retinae és az a. ophthalmica elzáródását észlelték, ami a látás elvesztését okozta. Hasonló iatrogén ártalomról a hazai irodalomban még nem számoltak be. IRODALOM: 1. Appen, R. E., Wray, S. H., Cogan, D. G.: Am. J. Ophthal. 79, 374 (1976). — 2. Cotineau, J., Sorato, M., Le Guelec, M.: J. Fr. Ophtal. 1, 119 (1978). — 3. Curtis, J. B. : Brit. J. Surg. 38, 295 (1951). — 4. Duquesnel, F., Pouillaude, J. M., Froment, J. C., Papilion, D.: J. Radiol. Electrol. 54, 297 (1973). — 5. Francois, J., Coes, F., Stockmans, L.: Ann. Oculist. 205, 993 (1972). — 6. Ouerry, duPont III., Wiesinger, H.: Am. J. Ophthal. 55, 241 (1963). — 7. Haney, W. P., Preston, R. E.: Arch. Ophthal. 67, 127 (1962). — 8. Kay, J. M., Wilkins, R. A.: Clin. Radiol. 20, 410 (1969). — 9. Nehen, A.-M., Damgaard-Jensen, L., Hansen, P. E.: Neuroradiology 15, 85 (1978). — 10. Pribram, H. F. W., Couves, C. M.: Neurology 15, 188 (1965). — 11. Tarnov, I. M., Rosenberg, M.: Arch. Neurol, and Psychiat. 67, 496 (1952). ■—- 12. Zimmerman, L. E.: Arch. Ophthal. 73, 822 (1965). — 13. Weekers, R.: Ann. Ocul. 182, 926 (1949). — 14. Wilson, L. A., Ross Russel, R. W.: Brit. Med. J. 2, 435 (1977). 187
