Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
Az ultrahang vizsgálat eredményeinek megbízhatósága, a szemészeti echographia megindulásával hamar felvetődött. Ossoinig [14] szövettani, Oksala [10, 11, 13] réslámpás vizsgálatok eredményeit vetette össze echographiás leletekkel. Vizsgálataik szerint a módszerek eredményei jól megfelelnek egymásnak. Oksala [7] azon a véleményen van, hogy az echographia még a réslámpával és szemtükörrel megítélhető üvegtesti homályok esetén is hasznos kiegészítő információkat nyújthat. A gyenge optikai kontrasztot adó elváltozások vizsgálatát a szemfenék vörös visszfénye egyébként is nagyon megnehezíti. Anyag és módszer Klinikánkon 1977 óta végzünk ultrahang vizsgálatokat. Előbb a Picker cég Echoview IV. gépén, majd 1980 óta rendszeresen az Országos Röntgen és Sugárbiológiai Intézet rendelkezésünkre bocsátott Kretz-technik 7100 MA jelű készülékén. Anyagunkban 400 beteg echographiai vizsgálatának tapasztalatai alapján összegezzük a borús üvegtest akusztikai jellemzőit. Az echographiát fekvő helyzetben, helyileg érzéstelenített szemgolyón végezzük. Kapcsolódó közegként methylcellulose 2%-os oldatát használjuk. Áz üvegtesti homályokról származó echók viszonylag gyenge intenzitása miatt transsclerálisan, pontosabban retrolentálisan végezzük a vizsgálatot. Ezzel elkerülhetjük, hogy számos fontos információt nyújtó üvegtesti echó elnyelődjék a nagy csillapító hatású lencsében. Lényeges szempont, hogy viszonylag alacsony rezgésszámú hangsugárzó fejet (max. 8 MHz) használjunk, mert a frekvencia fokozódásával arányosan csökken a hangnyaláb energiája. így a viszonylag gyenge reflektivitású opacitások számos echója a rosszul megválasztott frekvenciájú szonda miatt nem ábrázolódna. A szondát billentve, az összes meridiánban sugározzuk át, vizsgáljuk meg a szemgolyót (2. ábra). Mi túlnyomó részt 6 MHz-es, 5 mm átmérőjű, ceruzaszerű vizsgáló fejet használunk. A vizsgálatot Ossoinig [14, 16] szerint topographiai echographiával kezdjük. Ilyenkor az elváltozás helyzetét, alakját, kiterjedését, határait állapítjuk meg. A quantitativ echographiáveA határozható meg az elváltozások szerkezete, reflectivitása, csillapító hatása. Az Ossoinig szerint I. quantitativ echographia az amplitúdó magassága alapján megítélt reflectivitást jelent. A II. quantitativ echographia magas echó-tüskék eredetének tisztázását, egymástól való elkülönítésük lehetőségét jelenti. Ennek során az ultrahang sugárnyalábját a kóros képletre úgy irányítjuk, hogy arról a lehető legmagasabb echót nyerjük. Ekkor a hangnyaláb beesése merőleges a reflektáló felszínre (3. ábra). Az echó magasságát 20 mm-re állítjuk be a készülék érzékenységének csökkentésével. Ehhez az amplitúdó magassághoz tartozó dB értéket a készülék skáláján leolvassuk (4. ábra). Ugyanígy járunk el a sclera-eohóval is. Maximális nagyságát megkeresve a hangsugarat merőlegesen irányítjuk az ínhártya felületére, és e tüske magasságát is 20 mm-re állítjuk be (5. ábra). Az ekkor nyert dB értéket kivonva az előbbiből, kapjuk meg az ún. ddB értéket. Ez a ddB szám jellemző a kóros elváltozásra. Nagysága fordítottan arányos a visszaverő felület reflectivitásával. Ha az értéke 6—15 között van, levált retinára utal, 20 feletti nagyság üvegtesti membránt jelent. Idegentest 0 alatti értékkel is bírhat. Az ezután következő kinetikus echographia az echók mozgékonyságának a megítélése alapján történik. Az echók mozgékonysága eredhet a szemgolyó spontán, finom mozgásából, vagy kiváltható a bulbus akaratlagos mozgatásával. Az üvegtestben leggyakrabban eorpusculáris, pontszerű homályokat találunk. Ezek degeneratív, gyulladásos vagy vérzéses eredetűek lehetnek. Az ilyenkor végzett echographia során általában alacsony, legfeljebb középmagas, magányos vagy többszörös csipkéket találunk. Ezek az echók sokszor éppen csak az ábrázolhatóság határán vannak [1]. Megjelenítésük nem ritkán a készülék-sugárzófej együttes minőségén, műszaki paraméterein múlik. Jellemzőjük még, hogy nagyon mozgékonyak, gyengén reflektálnak és a készülék érzékenységét néhány dB-lel csökkentve, csakhamar eltűnnek a képernyőről [7]. .................................................................................................... Az üvegtest különböző okok miatti elfajulása két lényeges állapotváltozással jár. A synchisis (elfolyósodás) következtében viszonylag szabadon mozognak a syneresis (összecsapzódás, tömörülés) eredményeként kialakult kisebb-nagyobb, különböző alakú homályok [2]. Az életkor előrehaladtával az üvegtesti syneresis egyre több szemen jelentkezik. Oksala [6, 6] nem előzmények nélküli munkájából tudjuk, hogy míg ezek a homályok 21—40 év között 5%-ban, addig 51—60 év között 60%-ban, 61 év felett 80%-ban mutathatók ki echographiával egyébként ép szemeken [8, 11] (6. ábra). A jól ismert myopiás opacitások jelenléte ultrahang diagnosztikával is bizonyítható. Idősebb korban ezek száma még inkább megnő (7. ábra). 180