Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
A „vascularizált cornea” csoportban a relative emelkedett aktív E-rosetta arányt a rejectiós tünetek (elszürkült cornea) miatt ismételt műtétre kerülő négy beteg értékei okozták. Az aktív E-rosettaképző T-lymphocyták jelentőségére utal az az észlelésünk, hogy már a műtétet követő első héten szignifikánsan emelkedik az aktív E- rosettát képző T-sejtek aránya, míg a késői, totál E-rosetta arány emelkedése csak két hét múlva következik be. Ez alátámasztja azt a feltevést, hogy az aktív E-rosettát képző T-lymphocyták közvetlenül részt vesznek az immunológiai folyamatokban, és gyorsabban reagálnak az immunstatus változásaira, mint a késői, totál E-rosettát képző T-lymphocyták [8, 18]. Adataink azt bizonyítják, hogy a szervezetben a corneatransplantatum beültetését követően systemás immunológiai reactio indul meg, azonban annak eldöntése, hogy az immunreaktivitás fokozódását reaktív jelzi-e, vagy rejectiós jel, az a T-lymphocyta arány változásából az első héten nem állapítható meg. Erre utalnak a kontrollként vizsgált cataractás betegeink értékei is. A corneatransplantált betegek aktív és totál E-rosetta arányai az első két héten nem különböznek a cataracta miatt operált betegek értékeitől, azonban ez utóbbi betegek E-rosetta aránya a későbbiekben normalizálódik, tehát valószínű, hogy a műtétet követő T-lymphocyta arány emelkedése csupán az immunreaktivitás fokozódását jelzi. Rejectiós jelként csak az értékelhető, ha a követéses vizsgálat alkalmával a T-lymphocyta arányok két hét után sem csökkennek a kiindulási szintre. Ezt a megállapítást támasztják alá a két, rekeratoplasticás betegek adatai. Az immunsuppressív szerek hatása jól követhető az aktív és totál E-rosettaképző sejtek számának változásaival. Az említett két esetünkben valószínűleg az immunsuppressio elégtelensége is okozta a transplantatum elszürkülését. Végül adataink alapján megállapíthatjuk, hogy az aktív és totál E-rosettát képző T-lymphocyták arányainak követéses vizsgálata keratoplastica után jól alkalmazható a rejectiós jelek észlelésére, de az arányok emelkedése csak a műtétet követő második hét után értékelhető rejectiós jelként. Az aktív E-rosetta arány alakulása megbízhatóbb, és hamarabb jelzi az immunreaktivitás fokozódását. Más szerzők adatait megerősítve megállapíthatjuk, hogy az immunsuppressio hatásának mérésére a T-lymphocyta szám alakulása megbízható adatokat nyújt [4]. Összefoglalás 12 kezeletlen és 26 immunsuppressív szerrel kezelt corneatransplantált beteg aktív és totál E-rosetta arányainak változásait vizsgáltuk. Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a keratoplastica az immunreaktivitást fokozza, s ez megnyilvánul mind az aktív, mind a totál E-rosettaképző lymphocyták számának növekedésében. Ez a T-sejt szám növekedés észlelhető cataracta műtét után is az első héten, azonban az utóbbi esetben és ha keratoplastica után rejectio nem következik be, az E-rosettát képző sejtek aránya a műtét előtti értékre tér vissza a harmadik héten. Rejectiós jelként értékelhető, ha a T-lymphocyta szám a harmadik héten is emelkedett marad. Adataink az aktív E-rosettaképző sejtek jelentőségére utalnak az immunológiai folyamatokban. Az aktív és totál E-rosettát képző T-lymphocyták arányának követéses vizsgálata alkalmas módszernek bizonyul a corneatransplantatummal szemben megnyilvánuló celluláris immunológiai folyamatok követésére. IRODALOM: 1. Alberth B., Leövey A., Balázs Cs.: Arch. Klin. Ophthalmol. 190, 341 (1914). ■— 2. Alberth B., Leövey A., Balázs Cs.: Szemészet 109, 259 (1972). — 3. Arnesen, E., Bondevik, H.: Transplantation 21, 489 (1976). — 4. Bishop, C., Comisi, A. B., Voynow, N. К., Welchel, J. D., Wortis, H. H. : Transplantation 20, 123 (1975). — 5. Brain, P., Cordon, J., Willetes, W. A.: Clin. exp. Immunol. 6, 681 (1970). — 6. 177
