Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
A betegeket két csoportba osztottuk: 1. Az I. és II. prognosztikai csoportba tartozók a keratoplasties után csak lokális kezelésben részesültek. A lokális kezelés alkalmával 0,3%-os Depersolon (Mazoprednum hydrochloricum, Kőbányai Gyógyszerárugyár) cseppet adtunk naponta háromszor a műtét 5. napjától kezdve. A műtét végén minden beteg a conjunctivaddá 0,5 ml Depó- Medrolt (Methylprednisolone acetate) kapott. Ebbe a csoportba 12 beteg tartozott, akiknek corneája a műtét előtt nem volt erezett, vagy a műtét után gyulladásos és rejectiós tünetek nem jelentkeztek. 2. A III. és IV. prognosztikai csoportból 26 beteget vizsgáltunk, akik közül 20-an a recipiens cornea vascularisatiója miatt, négyen ismételt keratoplastica, ketten pedig akut rejectiós tünetek miatt az első naptól kezdve steroid, vagy kombinált immunsuppressiv (steroid—Azathioprin-Immuran Wellcome England) kezelésben részesültek a lokális therapia mellett. A systemás kezelés alkalmával általában naponta vagy másnaponta 50 mg Prednisolon kaptak a betegek az első héten. Ezt követően 4 hétig a dózist hetente kb. 10—15 mg-mal csökkentve adtuk a betegek egyéni állapotát figyelembe véve. Az azathioprint 5 betegnél alkalmaztuk a steroiddal együtt, napi 100—150 mg dózisban. Egy esetben pedig az előzőek mellett napi 2,5 mg Leukerant (Wellcome England) is adtunk. Az eredmények értékelésében a lokális kezelésben részesülő csoportból (I., II. prognosztikai csoport) a PrednÍ3olonnal és a Prednisolon +Immuránnal kezeltek közül mintaként 3-3 beteg átlagértékeit is feltüntettük. A rosetta vizsgálatokat a corneatransplantatio előtt, ezt követően egy hónapig hetente, majd 3 hónap múlva végeztük. A corneatransplantált betegek vizsgálatával párhuzamosan megvizsgáltuk 8 cataracta miatt operált betegünk aktív é3 totál E-rosetta arányát műtét előtt, majd 1 és 2 héttel a műtét után. Vizsgálatainkban a spontán rosetta tesztet Jondal leírása alapján végeztük [9]. Az aktív E-rosettát képező lymphocytákat W у brand és Fundenberg szerint határoztuk meg [17]. Borjú serumot nem alkalmaztunk. Az aktív E-ro3ettát képző lymphocitákat azonnal számoltuk. A késői, totál E-rosettát pedig 24 órás +4 °C-on történő inkubálás után számoltuk meg. A számolást Bürker-féle haemacytometerben végeztük. Csak a három vagy annál több vvt-et kötő lymphocytákat értékeltük. Vizsgálatainkban 200 lymphocytát számoltunk és két párhuzamost alkalmaztunk. Szignifikanciát a Studentféle két mintás ,,t” próba szerint számoltunk. Eredmények Műtét előtt a két vizsgált csoport között az E-rosettaképző sejtek arányában nem volt szignifikáns különbség, p < 0,05, bár az aktív E-rosetta alacsonyabbnak, a totál E-rosetta arány magasabbnak bizonyult. A műtét után két héttel az aktív E-rosettát képző sejtek aránya szignifikánsan emelkedett a műtét előttihez képest a lokálisan kezelt csoportban p< 0,001, míg az immunsuppressiv szereket systémásan kapók aktív T-sejtszáma a vizsgálatok folyamán nem változott lényegesen (1. ábra). A 24 órás, totál E-rosettát képző T-lymphocyták 7. ábra. Az aktív E-rosetta arány változása keratoplastica után 175
