Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
Szemészet 120. 150—134. 1983. MN Egészségügyi /Szolgálat közleménye Tompa szemsérülés okozta retinális óriásszakadás ellátása kiegészítő photopexiával TÚRI KÁROLY és DEÁK GYÖRGY A látóhártya-leválások ellátásának módszerei az elmúlt évtizedekben jelentősen gazdagodtak, új eljárások mentek át a mindennapi gyakorlatba, az ellátás Gonin-i alapelve azonban nem változott. Lehetővé vált ugyanakkor a leválás helyének, kiterjedésének, a látóhártya és az üvegtest állapotának megfelelő, az adott eset megoldásához legoptimálisabbnak tűnő módszer kiválasztása a szemészeti műtéttan gazdagodó fegyvertárából. Mind a klinikai kép, mind a prognózis tekintetében a látóhártya-leválások külön csoportját alkotják a traumás — leggyakrabban contusiós sérülésekkel összefüggő — ablatiók. Cox és mtsai [1] tömör meghatározása a trauma és a látóhártyaleválás kapcsolatáról az irodalomban elfogadottá vált. Véleményük szerint a sérült szemen fellépő féloldali ablatiókat akkor lehet traumás eredetűnek tekinteni, ha a sérülésnek egyéb tünetei is észlelhetők voltak a szemen és hiányoznak a vitreoretinális degeneratio jelei. A traumás látóhártyaleválások egyik típusa, amely az ellátás tekintetében különösen problematikus, az aequatoriális területen elhelyezkedő óriásszakadás, amely a Thiel [5] által leírt korai leválások csoportjába tartozik. A szakadás a sérülés után 1 hónapon belül lép fel, megelőzi a chorioidea és a retina körülírt károsodása, amelyhez gyakran lokális üvegtesti bevérzés társul. A szakadás nagysága egy quadráns kiterjedését is meghaladhatja, jellemzője, hogy a leválás sokáig lokalizált maradhat. Az elmúlt 5 évben lehetőségünk volt a traumás szakadások e típusának kombinált ellátására, a lyuk területének megfelelő nagyságú sclera-bedomborítás után a szakadás fekvő széleinek photopexiás rögzítésére. Módszerek, betegismertetés Az elmúlt 5 évben osztályunkon 312 ablatio ellenes műtét történt, amelyek közül 4 esetben észleltünk tompa sérülés okozta óriásszakadást. Betegeink mindegyike férfi, életkoruk 21—49 év között. A látóhártya szakadásának binocularis ophthalmoscoppal történt pontos lokalizálása után a betegeket helyi érzéstelenítésben operáltuk meg. A lyuk területének feltárása után megfelelő hosszúságú és szélességű szilikoncsíkkal bedomborítást végeztünk. A szilikoncsíkot csomós monofii nylon varratokkal episclerálisan rögzítettük, miután alapját semiperforáló diathermiával coaguláltuk szemtükri ellenőrzés mellett. Amenynyiben a leválás kiterjedése szükségessé tette a retroretinális folyadékot leeresztettük. Műtét utáni napon a szakadás fekvő széleinél a peripheria felé 1—2, a centrum felé 2—3 sorban photopexiát végeztünk xenonlámpás photocoagulatorral (Lichtoag200 Carl Zeiss Jena, gócnagyság 5°, blende 6—8°, intenzitás II—IV.). Betegeink közül 2 hosszabb ideje ellenőrzött esetünk kortörténetét ismertetjük. 1. H. P. 24 éves ffi. Felvétele előtt 24 nappal nagyobb vasdarab csapódott bal arcfelének. Bal szemén látása kissé romlott, ezért 2 napig kórházi szemészeti osztályon feküdt. Kibocsátó kórisme: Contusio bbi. o. s., Fract. maxii. 1. s. A beteg otthonában maga észleli bal oldali látótérkiesését, ezért keresi fel osztályunkat. Felvételkor látóélesség mk. szemen 1. o. Jobb szem: ép. Bal szem külsőleg ép, üvegtestben nasálisan alul libbenő homály, a papillától kb. 5 papillányira nasalisan 6—8 papillányi, egyenetlen szélű ferdén elhelyezkedő szakadás (1. ábra) szélei megemelkednek, nasalisan alul libbenő hólyagos leválás. Látótér j. o. teljes, b. o. temporálisan 30°-ig szabálytalanul benyomott. 150
