Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
Ennek alapján kezdtük figyelni azokat a szemeket, ahol a műtét alkalmával a m. hyaloidea sértetlen maradt. Próbáltuk megítélni, hogy melyek azok a transplantatumok, amelyeknek az elszürküléséért az üvegtesti kontaktus a felelős. Aphakiás eseteink nagy részében eleve sérült volt a m. hyaloidea (hyalokeratopathia, sérülés utáni állapot). így a mintegy 120 aphakiás szemen végzett keratoplastica közül mindössze 21 alkalommal maradt ép a m. hyaloidea. Ä 21- ből 10 esetben egyidejűleg végeztünk keratoplasticát és lencseeltávolítást, 11 szem pedig eleve aphakiás volt. Az esetek — postoperativ lefolyás és az eredmények — részletes ismertetésétől eltekintek, pusztán azokra a jellegzetességekre térek ki, amelyekkel az üvegtest viselkedése elvileg kapcsolatba hozható. Mint az előzőkben említettem, feltételezik, hogy a nyomásviszonyok változása befolyásolhatja az üvegtest helyez tét. Az irodalomból ismeretes, hogy aphakiás szemeken keratoplastica után gyakran észlelhető nyomásemelkedés [2, 11]. Zimmerman és mtsai [14] szerint kb. 70%-ra tehető a részben átmeneti, postoperativ nyomásemelkedés, illetve ingadozás. Saját eseteink közül 8 szemen a műtét előtt glaucomát észleltünk, ebből 3 primer volt. Műtét utáni nyomásemelkedés ugyancsak 8 szemen jelentkezett, de ebből 4 átmeneti volt. Egyéb tényezők mellett az iris is igen fontos szerepet játszik az aphakiás szemen végzett keratoplastica sorsának befolyásolásában. A kerek, szükség esetén szűkíthető pupilla meg tudja akadályozni az üvegtesti herniálódást. Ahol alig van iris, vagy nagy totális iris-coloboma van, az üvegtest gyakrabban kerül a csarnokba és érintkezik a transplantatum hátsó felszínével. Saját 21 betegünkből 17 alkalommal sikerült a kerek pupillát megtartani, 5 esetben viszont alig volt iris, vagy nagy, totális coloboma állt fent. Betegeink a műtét után kb. 1 hónapot töltenek intézetünkben. Hazamenetel előtt az üvegtesti felszín helyzete a következő volt. Az esetek zömében, azaz 11 esetben a m. hyaloidea az iris szintjében helyezkedett el, 3 esetben mögötte. Mindössze 2 esetben észleltünk minimális herniálódást kerek pupilla mellett, de ennek mértéke egyszer sem haladta meg az 1/3 csarnokmélységet. Öt esetben az üvegtest helyzetéről nincs adatunk. A 4. postoperativ hétig tehát komolyabb, a transplantatumot veszélyeztető herniatiót az esetek többségében nem láttunk . A transplantatum minden kedvezőtlen behatásra megvastagodással válaszol. Nem lenne tehát helyes a bizonytalan eredetű, esetleg több ok által kiváltott és fenntartott oedema esetében feltételezésekbe bocsátkozni, vagy egy lehetséges tényezőt túlzottan hangsúlyozni. Ezért csupán arról a három esetről számolok be, ahol a transplantatum késői irre versibilis oedemáját bizonyosan a corneovitreális kontaktus okozta. 1 1. B. J. 64 éves férfi. Keratitis miatt totális kötőhártya fedés történt a bal szemen. Evekkel később perforáló keratoplastica és lencse eltávolítás egy ülésben. A műtétkor a m. hyaloidea ép maradt. A 36. napon jellegzetes immunológiai reakció jelentkezett, vonalakba rendeződött pigmentpraeeipitatumokkal. A transplantatum beereződött, elszürkült. Két év múlva újabb keratoplasticát végeztünk. A m. hyaloidea nem érintette a transplantatum hátsó felszínét ез a műtétkor megint megőrizhető volt épsége. Közel egy évig volt átlátszó a második transplantatum, ekkor hirtelen oedeinássá vált. A harmadik műtét alkalmával észleltük, hogy az ép határhártyájú üvegtest a cornea hátsó felszínéig herniálódott, azzal összetapadt. Vitrectomiát végeztünk. 2. R. R. 73 éves nő. Bal szemén Fuchs-dystrophia miatt történt perforáló keratoplastica. Mivel a lencse teljesen szürke volt, azt is eltávolítottuk. A m. hyaloidea ép maradt. A látóélesség 3 hónapig 1,0 volt (1. ábra), ekkor hirtelen oedemássá vált a transplantatum (2. ábra). A reoperatio alkalmával bebizonyosodott, hogy az üvegtest összetapadt a transplantatummal. Elvégeztük a vitrectomiát. A második transplantatum átlátszó maradt. 121
