Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
Szemészet 130. 100—108. 1083. Az Országos Reuma és Fizioterápiás Intézet (igazgató : Proj. Bozsóky Sándor) közleménye Az időjárási tényezők hatása a reumás eredetű posztiritiszes panaszok előfordulására ÖRMÉNYI IMRE A reumás eredetű iritis fellépésének irodalma igen szegényes. Enroth [6] Helsingforsban 1922 és 1930 között 197 esetet vizsgált és vetette össze az egyes időjárási tényezők (hőmérséklet, légnedvesség, légnyomás, szél, borultság, csapadék), valamint a frontátvonulások hatásaival. Megállapítása szerint csupán a szél szerepe látszik lényegesnek, valamint ciklonális helyzetben előforduló frontátvonulásoké. A szezonális hatások Helsingforsban nyáron jelentkeznek maximális értékkel, a minimum viszont tavasszal van. A shubokban jelentkező esetek létrejöttében szezonalitás nem észlelhető [6]. Cuendet [4] Svájcban tavaszi maximumot észlelt, amelyet Brückner és Goldmann is megerősített [3]. Brückner [2] a finnországi feldolgozás eredményeihez hasonlóról számolt be Luzernben. Megfigyelési szerint az igen erős frontátvonulások ideje alatt keletkeznek az iritisek, amelyeknek kísérőjelenségei a migrén, főnfejfájás és reumatikus fejfájások jelentkezése. Az irodalomban nem szerepel olyan beszámoló, amely a betegség lefolyása után előforduló panaszok meteoropatológiai elemzését tűzi tárgyává. Jelen tanulmányunkban ilyen vizsgálatról számolunk be. Vizsgálati anyag és módszerek A meteoropatológiai feldolgozások során kétféle eljárást ismerünk. Az egyik feldolgozási mód az, hogy rövidebb távon jegyezzük fel az esetek fellépésének az időpontját és így az egyéni időjárásérzékenységet nem vesszük figyelembe. A másik módszer az, hogy egyazon személy reakcióiról hosszabb távon át gyűjtünk adatokat és így megfelelő számú adat áll rendelkezésünkre. Az utóbbi előnye az, hogy az egyén időjárásérzékenységi típusát a legmesszemenőbben figyelembe vehetjük. Közleményünkben a második módszert választottuk A feldolgozáskor szükséges adatokat 54 éves nőbeteg szolgáltatta. A betegség 1957. július végén kezdődött a bal szemen, majd az ambuláns kezelés ellenére a jobb szemen is létrejött augusztus közepén. Ezt követőleg került a beteg az ORFI szemosztályára, ahonnan szeptember közepén gyógyultan távozott. A kórházi vizsgálatok során gócra utaló tüneteket nem észleltek. Megemlíthető még, hogy a vízus a jobb szemen —1,0 D, későbbi kontrollvizsgálatok során 1958. VI-ban —3,0 D, 1966. VI-ban —4,0 D, a bal szemen az első kontrollvizsgálat során + 0,5 D, a második során +1,0 D. A beteg anamnézisében polyarthritis szerepelt már 20 éves kora óta. A kórházból történő távozás után cortison szemkenőcsöt használt a beteg. Időnként látászavart észlelt, amely megfigyelései szerint az időjárásváltozásokkal kapcsolatos. Ennek megerősítésére a beteg 1958. XII. 1. és 1959. XII. 1. között Budapesten naponta, az éjszakai pihenést kivéve (N = 5840 óra), órás pontossággal naplót vezetett mindkét szemének állapotáról. 100
