Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
Ha a fenti képletek valamelyikébe pl. a Binkhorst-féle formulába az emetropiás szem valós értékeit helyettesítjük, megkapjuk a pseudophakos keresett törőerejét. A szaruhártya elülső felszínének görbületi sugara emmetropiás szemet feltételezve legyen 7,85 mm. Ha a leggyakrabban alkalmazott (az 1. ábrán b jelzésű) iris-clip vagy iridokapszuláris lencsét tekintjük, annak elülső felszíne eredetileg emmetropiás szem esetében, az aphakiássá vált mély csarnokban, átlagosan 3,85 mm-re foglal helyet a szaruhártya elülső felszíne mögött. A szem hossztengelyének mérete, emmetropia esetében Z = 24,00 mm. így valamennyi adat ismeretében a Binkhorst-iormxúa, segítségével a pseudophakos törőereje: Dl = 1000 -1,336• 24—3,85) -( 1,336-7,85 ( 0,3333 1,336-7,85 0,3333 3,85) = 17,92 dpt. Ezért a 19,11 dpt-ás szemlencse törőerejét pótló, a szem eredeti fénytörését helyreállító idem-lencse törőerejét 18,0 dpt-nak szokás megadni. Ez természetesen ametropia esetében az eredeti fénytörési hibának megfelelően korrigálja a szemet. Törőereje a szemben a csarnokvíz és üvegtest, mint környező optikai közegek szomszédságában értendő. Az idem-lencse törőereje levegőben 56,5 dpt. Ha a pseudophakost ideálisan vékony plankonvex lencsének tekintjük, akkor az említett törésmutatójának (w.£ = 1,493) ismeretében kiszámítható konvex felszínének görbületi sugara rL az alábbi formula segítségével: Пь — п 1,493-1,336 18,0 = 8,72 mm. Ebből látható, hogy az idem-lencse felszínének görbületi sugara kb. 1 mm-rel nagyobb mint a szaruhártyájáé és csaknem 1,5 mm-rel rövidebb, mint a kétszer domború szemlencse elülső felszínéé. Tekintettel arra, hogy a műanyaglencse felszínének tetszőleges görbület adható, elméletileg mód nyílik 0 dpt-tól akár 100 dpt-ig terjedő lencsék készítésére is. A gyakorlatban +10,00-től +25,0 dpt-ig terjedő törőerejű lencséket szokás készíteni, 0,5 dpt-ás léptékben. Ha az implantálandó szem ametropias, de ismerjük a szaruhártyájának görbületi sugarát, a csarnokmélységét és a szem tengely hosszát, a már említett képletek (Fyodorov, Colenbrander, Binkhorst) segítségével kiszámíthatjuk az implantálandó szemet emmetropiássá tevő, emmetropizáló-lencse törőerejét is. A fenti adatokat, részben optikai úton a cornea görbületi sugarát ophthalmométerrel, a csarnokmélységet réslámpával, a szem tengelyhosszát pedig ultrahang segítségével, biometriai úton határozhatjuk meg. Ez utóbbira következtethetünk azonban a szemnek a kataraktát megelőző fénytörésének, a primer refrakciónak az értékéből is, ha erre van adatunk. Tudjuk, hogy 1,0 D ametropiának átlagosan 0,4 mm tengelyhossz változás felel meg, így pl. ha az implantálandó szemnek eredetileg 3,0 D hypermetrópiája volt, akkor a tengely hossza 3x0,4= 1,2 mm-rel rövidebb az emmetropiásénál, azaz 24— 1,2 = 22,8 mm. Ha a többi adat az előző példának megfelelő értékű, az emmetropizáló lencse törőereje az általános formula segítségével kiszámítva: i
