Szemészet, 1982 (119. évfolyam, 1-4. szám)
1982-02-01 / 1. szám
Sí...... II». I»—Sí. I»S'Í. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának közleménye (igazgató : Kakán Ágost egyetemi tanár) közleménye Hipermetropiához társuló maculáris rendellenességek SZABÓ MÁRTA is JANÁKY MÁRTA Számos olyan rendellenesség ismeretes a szemorvosok előtt, amely a szem fénytörési hibáihoz társul. Anatómiai és funkcionális elváltozások egész sora alakulhat ki mind hipermetropia, mind miopia esetében, ffipermetropia szövődményei lehetnek: kancsalság, tompalátás, glaucomára való hajlam és glaucoma. Leírták a látóidegfő rendellenességeit nagyfokú túllátóság esetén: függőlegesen ovális, kissé elmosódott szélű, hiperaemiás papilla fordulhat elő. Maculáris elváltozásokra való utalást azonban csak egyes öröklődő, tapetoretinális degenerációs betegségek esetében találtunk, amennyiben ezek a betegségek mind hipermetropiához társultak. Olyan maculáris rendellenességre való utalást azonban, amely a hipermetropia szövődménye lenne, nem találtunk az eddigi irodalomban. Nagyfokú rövidlátás a sclera kitágulásának lehet a következménye. A retina és a chorioidea nem tudják követni akitágult külső burkot, és ezért károsodnak. A szemgolyó rostos burka túl nagynak bizonyul tartalma számára. Nagyfokú hipermetropia esetében a szemgolyó mérete kisebb a normálisnál, itt fordított a helyzet. Túl kicsi a külső burok a tartalom számára. Igv jöhet létre az általunk észlelt macula elváltozás. Beteganyag és vizsgálati módszerek 16 hipermetropiás egyénnél találtunk macula elváltozásokat, mindannyian gyermekek voltak (5—10 év között), csak egy fiatal férfi volt közöttük (19 éves). Nem szerinti megoszlás: 9 férfi és 7 nő. A hipermetropia és a fovea centrális elváltozásai közötti összefüggésre az hívta fel a figyelmet, hogy néhány nagyfokú hipermetropiás gyermek látásélességét a megfelelő korrekció és a leggondosabb ortoptikai kezelés ellenére sem lehetett 1,0-re javítani. Ezek a gyermekek juvenilis macula degeneráció gyanújával kerültek kivizsgálás, illetőleg gyógykezelés céljából klinikánkra. Egyikük sem konvergált. A családi anamnézis negatív volt. A betegek maculájában valóban találtunk elváltozásokat: kórosan fokozott reflexcsiliogástól kezdve, kifejezett gyűrődés szerű macula előemelkedésig, változó súlyosságban. A következő vizsgálatokat végeztük el: látásélesség vizsgálat, fénytörési hiba meghatározása, szemnyomás mérése applanációs tonométerrel, az elülső csarnok mélységének mérése, szemfenék vizsgálat, fluoreszcein angiográfia, látótér, színlátás vizsgálat, látókérgi kiváltott válasz, adaptáció (Hartinger-féle regiszter adoptométerrel). Eredményeinket az I. táblázatban foglaltuk össze. A betegek látásélessége korrekcióval 0,1—0,9 között volt. Fénytörési hibájuk + 6,öD—h 16,0D között oszlik meg. Az intraokuláris nyomás minden esetben normális volt, egyedül a 19. é. fiatal férfinél találtunk a normális felső határán levő szemnyomást. Az elülső csarnok mélysége minden esetben sekélyebb volt, mint a normális 3,6 mm. Szemfenék vizsgálat során 7 betegnél észleltünk függőlegesen ovális, elmosódott határú, hiperaemiás és a normálisnál 19
