Szemészet, 1982 (119. évfolyam, 1-4. szám)
1982-02-01 / 1. szám
ban levő oldat szintjének tetszőlegesen beállítható magassági különbsége szabja meg. Egyszerű cm-es beosztás segítségével a kívánt nyomás értéke, amely természetesen a műtét alatti intraokuláris nyomást is jelenti, vízmilliméter pontossággal is beállítható. Optimális helyzetet biztosít a kb. 30 Hgmm-es (30 cm magassági különbség) infúziós nyomás. A két tű természetesen két szaruhártya sebet igényel, amelyeket csaknem egymással szemben a felső külső és a felső belső kvadráns alsó részén készítünk. M indegyik tű hegyének kiképzése felfele irányulóan kagylós (4. ábra). Ez arra is lehetőséget biztosít, hogy a két tű hegye közé fogott mag törmeléket még kisebb részekre zúzzuk, vagy besegítsük a tű nyílásába. Az exsucatio alkalmával ügyelni kell arra, hogy mindig csak annyira szívjunk, hogy a beáramló folyadék mennyiség állandóan pótolhassa a kiszívott mennyiséget, a csarnok mindig feltöltött legyen, hogy a szaruhártya hátsó lapjának endothel sejtjei ne károsodjanak (5. ábra). a b 5. ábra. A lencse anyagának kiszívása, a) kezdeti, b) befejezés előtti stádium Az exsucatiós tűt be kell vezetni az iris mögé a lencsetokba, hogy a kéregmaradékot is körkörösen kiszívhassuk. Erre a két, szinte szemben elhelyezkedő tű szerencsés körülményt biztosít, mert az egyikkel a nazális, a másikkal a temporális ekvátor fél járható be. Előfordul, hogy a hátsó tok középső, tehát az optikai zóna legértékesebb részén a tokon belül vagy kívül felrakodás található. A belső felrakodást a tűk szerencsésen kiképzett végével könnyen lekaparhatjuk és eltávolíthatjuk. Ha a felrakodás a lencsetokon kívül, azaz az üvegtest felé eső hátsó felszínen van, az optikai zóna szabad centrumának biztosítása érdekében a hátsó tok kismérvű, lehetőleg függőleges irányú discissióját kell elvégezni. Erre természetesen csak a lencsetartalom teljes eltávolítása után kerülhet sor. Az említettekhez hasonlóan járunk el akkor is, ha az infúzióval összekötött és üres fecskendőre húzott kétjáratú szívótűt (6. ábra) használunk. Ebben az esetben csak egy bemeneti nyílást kell készíteni, ami kétségtelen előny. Hátrány azonban, hogy nincs mód a két tűvel végezhető munkára és az exsucatio lassúbb. Az iris mögé a lencse megmaradt tokjába vezetett bármilyen kanül végének helyzete szemmel nem ellenőrizhető. Ezért a beavatkozásnak ez a része különösen körültekintő és finom munkát igényel. Az exsucatiós kanül nem szakíthatja át a tokot és nem szívhatja be az irist. A beavatkozás intraoculáris részének záró fázisa az irisrepozíció, amelyet az exsucatiós kanüllel végzünk el. Erre természetesen csak abban az esetben van szükség, ha a pupilla esetleg kissé elhúzott. 13
