Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)

1981-11-01 / 4. szám

Mindkét esetben azonban a vörösvértestek hemoglobinjából kiváló vas végső soron okuláris sziderózishoz, a szem megvakulásához vezethet. Ez valóságos veszély és állatkísérletekkel bizonyított tény, hogy a hemosziderin a pálcikákat 10 nap alatt teljesen tönkreteszi.

Azt is tudjuk azonban, hogy a klinikumban ez nem mindig így történik, mert hetek múlva bekövetkező spontán felszívódás, vagy a hónapok múlva elvégzett vitrectomia után is lehet jó látása a betegnek (Bennet és mtsai 1975) majmokon végzett állatkísérletekkel is igazolták, hogy a vitrectomia hosszabb idő eltelte után is indokolt lehet.

Egyetértés uralkodik abban, hogy súlyos perforáló sérülések esetén, mikor a lencserészek összekeveredtek a bevérzett üvegtesttel — melyet Kasner (1968) joggal, a szemre nézve halálos masszának nevezett el — azonnal ún. primer vitrectomiát kell végezni. Csakis így kerülhető el az ilyenkor majdnem mindig bekövetkező phtisis bbi, és lehetővé válik a látás legalábbis egy részének megtartása (Faulborn és mtsai 1977, Heimann és mtsai 1978), valamint Ryan és Allen (1979) 100—100 eset tapasztalata alapján bizonyították be, hogy az eredmények lényegesen jobbak, ha a vitrectomiát az első beavatkozás, a seb zárása után legkésőbb 2 héttel elvégezték.

Sürgős a vitrectomia akkor is, ha a lencse ugyan nem sérült, de idegentest került a szembe. Az idegentest útja körül az üvegtest először elhígul, majd kötegek alakulnak ki és tractiós ablatio keletkezhet (3. ábra). Nagyobb idegentest és súlyos sérülés esetén még így sem kerülhető el mindig a szem elvesztése, mint egyik esetünkben.

3. ábra. Intraokuláris idegentest behatolása után előbb 1. elfolyósodik az üvegtest, majd 2. intravitreális kötegek alakulnak ki

Külön kell szólnom a két üvegtesti vérzésről mely contusio bbi után keletkezett. Mindkét beteg egyik szemén kml-ra romlott a vízus és ennyi is maradt a hetekig tartó konzervatív kezelés ellenére. Mindkét beteg csak egy év múlva került műtétre, s ennek ellenére az egyik szem látása 0,9-re, a másiké 1,0-ra javult. Eseteinkből két tanulságot vonhatunk le. Az egyik — ami természetesen már előre sejthető —, hogy a legjobb eredmény tompa sérülés után várható. A másik tanulság, hogy úgy látszik, ilyenkor a hemosziderin okozta retinális károsodástól sem kell tartani. Hozzájárul természetesen a jó eredményhez a korlátlanul alkalmazható utókezelés, mint a Prednisolon és EDTA infúzió, amit pl. diabeteszes vérzés esetén nem adhatunk. Ma már több tapasztalat alapján mi sem várunk ilyen sokáig a műtéttel, hanem 6—8 hét múlva elvégezzük azt.

195