Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-08-01 / 3. szám
Szemészet IIS. 154—1 GO. 1981. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinika (igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye Phakoemulzifikáció hatása a corneaendothelre DÓZSA GYÖRGY A bulbusmegnyitó szemészeti műtétek során mind a műtéti beavatkozástól, mind a műtéti szövődmények következtében károsodhat a corneaendothel. Szürkehályog-műtétnél több lehetőség is adódhat: extrakció közben a lencsemag hozzáérhet az endothelhez; a csarnokba domborodó vagy az azt kitöltő üvegtest kerül érintkezésbe a cornea hátsó felszínével. Mindezek következményeként látásromlás keletkezhet. Az utóbbi években a műlencse-beültetés kapcsán kerültek előtérbe az endothelkárosodások. Kísérletes vizsgálataink célja az volt, hogy phakoemulzifikáció kapcsán megfigyeljük az endothel-elváltozásokat. Anyag és módszer Kísérleteinket mindkét nembeli, 2—4 kg súlyú, intravénásán altatott, pigmentéit nyulak szemein végeztük. A phakoemulzifikáció operációs mikroszkóp alatt, Kelman/ /Cavitron Emulsifier-Aspirator eszközzel történt, öblítőfolyadéknak Salsol A (Human) oldatot használtunk. A corneákat az ultraszonikus végdarab 1—4—5—7 percig tartó működése után a limbusban vezetett metszéssel eltávolítottuk és 24—48 óráig 2,5%-os kakodilát pufferrel készített glutáraldehidben fixáltuk. A további feldolgozás során veronál-aeetát pufferrel pH 7,2-re beállított 2%-os 0S04 oldatban 1 óráig utófixálás, majd alkoholsorozatban víztelenítés és exszikkátorban szárítás történt. Az anyagot Dotite elektrokonduktíves-el ragasztottuk, szénnel és arannyal gőzöltük. Ezek után a centrális corneaendothelről JEM 100 В elektronmikroszkópon EM ASID High Resolution Scanning l)evice-el felvételeket készítettünk. Eredmények Egy percig tartó phakoemulzifikáció után a centrális corneaendothelről készült scanning-elektronmikroszkópos felvételen a következőket figyelhetjük meg: jól kivehetők az ép, penta-, ill. hexagonális endothelsejtek. A kép alsó harmadában, harántul ívalakban felfelé terjedően az interceiluláris junktiók kihúzottak, a sejtek egymástól eltávolodtak, az összeköttetések hídszerűén feszülnek ki. Hasonló elváltozás a kép bal felső sarkában is megtalálható. Az érintett sejteken egyéb kóros jelenség nem figyelhető meg (1. ábra). Az ultraszonikus vég négy percig tartó működése után talált endothelelváltozások a 2. ábrán láthatók. Itt is jól megkülönböztethetők az ép, hexagonális sejtek, azonban a kép közepén négy sejt hiányzik, a sejthiányos terület alsó szélén három sejt erősen károsodott. A képen több helyen a sejtek interceiluláris összeköttetése az 1. ábrán leírtakhoz hasonlóan kihúzott. öt percig tartó phakofragmentáció után lényegesen több károsodott endothelsejt látható (3. ábra). A képen kiterjedt sejthiányos terület figyelhető meg, amelynek széli zónájában a sejtkárosodás kifejezett jelei láthatók. Hét percig tartó phakoemulzifikáció után készült scanning-elektronmikroszkópos képen is kiterjedt sejthiányos területek figyelhetők meg, de környezetükben ép endothelsejtek gyakorlatilag nem láthatók. A sejtek alakjukat vesztették, a sejtfelszín elsimult (4. ábra). Eredményeinket a készítmények alapján összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az ultraszonikus vég alkalmazási idejével arányos legenyhébb endothelkásorodás a sejtösszeköttetések megnyúlása a sejtek egyéb károsodása nélkül. 154