Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-08-01 / 3. szám
terjedő megfigyelési idő után, 2,4%-ban észlelt dystrophia corneaét. A pupillaris és capsularis támasztáséi műlencséknél a direkt kontaktus lehetősége fennáll sekély csarnoknál vagy sekély csarnok felsőrésznél, subluxatiónál, heges decentrációnál és az utóbbiakkal kapcsolatos repozíciók közben. Mehta [40] és Stubbs [43] azonban észlelt olyan eseteket, amikor semmiféle kontaktus nem volt kimutatható az endothel és ml. között, a csarnok mély volt, a ml. impl. simán zajlott le, mégis kifejlődött késői dystrophia corneae. Előző közleményben bemutatott 75 (50 Dannheim-féle + 24 Binkhorst-féle caps, és iris clip -j-1 Fedorov-féle) műlencsés esetünk megfigyelése kapcsán 18 év alatt 8 esetben keletkezett dystrophia corneae [Galli 22]. A fentiek értelmében keresve a disztrófia keletkezésének okait (I. táblázat) azt láthatjuk, hogy az életkor nem játszhatott szerepet, sem a ml. esetleges gyártási szériahibája, vagy más toxikus ártalma. Maradék akrilát-monomer, katalizátor, lágyító, stabil izátor, dezinficiens időben hamarabb okozott volna ártalmat, disztrófiát. A ml. direkt kontaktusa az endothellel 3 esetben szerepel, meglepő azonban, hogy a disztrófia keletkezési idejében itt is nagy különbségek vannak. P. L. esetében a kifejlődést a repozíciók (iris-varrat kísérletével) siettették, tehát szekunder műtéti traumák okoztak nagyobb endothel-ártalmat, mint maga a fix kontaktus. Ebben az esetünkben az ecce. nem osztályunkon történt, a bazális iris-coloboma alatti iris-sphincter-híd úgy látszik túl gyenge maradt, mert a Binkhorst-féle capsularis lencse impl.-ja után fokozatosan felszívódott, eltűnt. Ez okozta a subluxatiót, mely miatt be kellett avatkozni, reponálni kellett. Explantációt az egyik hurokláb erős heges rögzülése nem engedett meg. M. Gy. esetében az impl.-kor üvegtest volt a csarnokban, emiatt nehéz volt a Dannheim-féle ml. tartóhurkainak behelyezése a csarnokzugokba (1966-ban) és többszöri igazítást igényelt, az üvegtest miatt nem lehetett a ml. elé levegőt fújni. Az implantációs trauma tehát nagy volt, s bár a cornea 15 nap alatt feltisztult, a feltételezhető endothel sejtszámcsökkenés nagy lehetett. Ezt követte később a ml. felső szélének és a hurok láb felső szálának heges rögzülése a corneához. A fix heges kontaktus mellett 6 évig tiszta volt a cornea [Galli és Wiesner 21]. A corpus-csarnok és a fix kontaktus együttes ártalmának ráhelyeződése az elszenvedett implantációs traumára azután mégis disztrófiához vezetett, melyen az explantáció nem segített, csak nyugalomba helyezte a hegesen elszürkült corneát. G. L. esetében a tartóhurok-kontaktust explantációval megszüntetve a keratopathia meggyógyult. A Dannheim-lencse 3 kezdeti esetünkben rövid tartóhurok átmérő miatt lejjebb szállt és mobilis volt a csarnokzugban, de ez K. L. betegünknél csak 9,5 év után okozott részleges cornea-homályt, amikor a temporális poliamid tartóhurok végrésze felszívódott, aminek következtében a ml. lesüllyedt és a beteg ebben az állapotában fél évig nem jelentkezett. Az explantáció kifejezetten rontotta a cornea állapotát. Sz. Gy.-nél és Sz. M.-nél sem a csarnokzugban való időnkénti csúszkálás okozott egymagában cornea disztrófiát. Sz. Gy.-nél az impl. előtt elvégzett látáscsináló discissio, Sz. M.-nél az impl. előtt a vaskos lencsetokon végzett capsulectomia corpus-csarnokot okozott, s emiatt nehéz volt az impl. elvégzése. Sz. Gy.-nél az üvegtest a ml.-t a corneához nyomta és hosszú tartóhurok-átmérő gyanúja miatt ml. cserére is sor került 2 nap múlva. Éppen ezeknek az eseteknek (az impl. még 1963-ban és 1965-ben történt) a tanulsága az, hogy a discissiót és capsulectomiát mindig csak a ml. impl. után, vagy avval egyidőben, de mindenképpen csak a ml. mögött szabad elvégezni. Az impl. csarnoki üvegtest nélkül sokkal veszélytelenebb. A hyalokerytopathia lehetősége (üvegtest a csarnokban) a 8 disztrófiás eset közül 7 esetben megtalálható. Cs. A. esetében más okot nem is lehetett találni. Mégis figyelemre méltó, hogy ml. impl. nélkül a hyalokeratopathia lehetősége 145
