Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1. szám
esetben eredmény tulajdonképpen csak akkor várható, ha az ideghártyale válás ellenes műtétet vitrektómiával kombináljuk. A diatermiás eljárást magában már nem igen alkalmazzák, sőt más műtétek kombinációjaként is egyre inkább háttérbe szorítja a kryopexia. Pedig, mint eseteink is bizonyítják, lehet vele eredményt elérni. Kétségtelen hátránya az, hogy különösen nagykiterjedésű alkalmazásakor erősen megemelkedhet a szemnyomás és ezért a retroretinális folyadék lebocsátása nélkül nem végezhető. Másik hátránya a nagyfokú hegesedés, amely a reoperációt igen megnehezítheti. Egyedülálló szakadások vagy szakadás csoportok ellátására a plomba műtét ideális. Tompa sérülések után gyakori az egyes szakadás, és a plomba megfelelő felvarrásával vagy intrasclerális elhelyezésével jól elzárható. Két sikeres plomba műtétünket is tompa szemsérülés után kialakult egyes szakadások ellátására alkalmaztuk. A legnehezebb problémát buphthalmusos betegünk okozta. R. 1. fiúgyermeket 1 éves kora óta ismertük és kezeltük. A magas szemnyomás miatt ekkor mindkét oldalon iridencleisist, majd 10 éves korában trabeculectomiát végeztünk. Időközben mindkét szem rövidlátása fokozódott, a jobb szem látását 0,6-re, a bal szemét pár századra lehetett korrigálni. A trabeculectomia után 20—22 Hgmm-es (2,7—2,9 к Pa) nyomásokat mértünk. A műtét után 6 hónappal a bal szem hipotoniássá vált és teljes ideghártyaleválás alakult ki. Szakadást nem találtunk, cerclage műtétet tartottunk indokoltnak, ettől azonban a glaukomás előzmény miatt eltekintettünk. Körkörös diatermiát végeztünk és nagy mennyiségű retroretinális folyadékot bocsátottunk le. A műtét után a szem tartósan hipotóniás és izgatott volt. Üvegtesti homályok léptek fel és pár hónap alatt megszűnt a fényérzés. Ezt a szemet később enukleáltuk. Egy év múlva ablatio retinae lépett fel a másik szemen, a tenzió 18 Hgmm (2,4 к Pa) volt. Ezen az oldalon elvégeztük a cerclage műtétet. A szem belnyomása a műtét végén 40 Hgmm (kb. 5,5 к Pa), másnapra 20 Hgmm (2,7 к Pa) volt. Ezt 2 napig tartó hipotónia követte (11 Hgmm, 1,45 к Pa), majd gyógyszeres beavatkozás nélkül 20—22 Hgmm (2,7—2,9 к Pa) közöttire állt be a tenzió. A retina az 5. napra visszafeküdt, a látóélesség 0,25 lett. Az azóta eltelt 2 és fél év alatt a szemnyomás magas sohasem volt, a látóélesség 0,9, a myopia nem fokozódott. A glaukóma és ablatio retinae együttes előfordulása felnőttkorban is ritka, hiszen a magas szemnyomás a leválás ellen hat. A buphthalmus és ideghártyaleválás társulásáról sem túl sok közlemény számol be. Elképzelhető, hogy ez a kombináció gyakoribb, csak nem mindig diagnosztizáljuk, mert a gyermek kora és a szem állapota miatt sokszor nehéz a szemfenék vizsgálata. Ismeretes, hogy buphthalmusos szemeken meglehetősen nagy nyomásingadozások jelentkezhetnek, és lehetséges, hogy az abláció emiatt a hipotóniás fázisban lép fel. Dufour és mtsai [3] 2 esetben, Exnerova [4] 1 esetben észlelte a buphthalmus és ablació társulását, Liesenhoff [7] 25 gyermekkori ablációs esete közül kettőnek volt buphthalmusa is. Az egyik esetben a leválás közvetlenül a nyomáscsökkentő műtét (cyclodialysis) után lépett fel. Esetünkből azt a tanulságot vontuk le, hogy az abláció-ellenes műtétek közismerten szükséges nyomásemelő hatásáról kongenitális és felnőttkori glaukóma fennálltakor sem kell félni. Ismeretesek olyan megfigyelések is (pl. Friedman és Neuman [51 esetei), ahol a cerclage műtét normalizálta a szimplex glaukómás szemek nyomását, feltételezhetően a hosszú ciliáris artériák leszorítását követő hiposzekrécióval. A gyermekkori ablációk patomechanizmusa (eltekintve a fejlődési rendellenességektől) ugyanaz, mint a felnőttkoriaké és ezért ugyanazon műtéti elvek szerint kell eljárnunk. Az inoperábilitás kimondását nagyon meg kell gondolnunk. A nehéz és sok türelmet igénylő körülmények ellenére a legkisebb, várható vagy esetleg alig elképzelhető eredményekért is érdemes küzdeni, hiszen ezek évtizedekre szólhatnak. 9
