Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-08-01 / 3. szám
vérátáramlását az előző közleményünkben [12] ismertetett módon, technician! 99m-mel jelzett HST-—16 humán albumin mikroszférákkal határoztuk meg, melyek átmérője 10—20 fim között volt. Egy-egy állat 0,3 ml-ben 111 MBq/ml specifikus aktivitáséi szuszpenziót kapott a bal szívpitvarba. A szöveti perfúziót O’Day és mtsai [9] által kidolgozott képlet alapján számítottuk ki. így a szöveten 1 perc alatt átáramló vér mennyiségét kaptuk meg. Eredmények A vizsgálat folyamán kapott eredményeket táblázatban foglaljuk össze. Ebből úgy tűnik, hogy a timolollal kezelt szemben az iris vérátáramlása nőtt, míg a sugártest, valamint a chorioidea + retina vérátáramlása kismértékben csökkent. A kezelt és a kontroll szem között az uvea regionális vérátáramlás változása azonban, az adatok számítógépes feldolgozása alapján, P=0,05 mellett nem volt szignifikáns egyik csoportban sem. Táblázat Az uvea regionális vérátáramlása nyulaknál (n = 10) Iris mg/min Corpus ciliare mg/min Chorioidea 4 retina mg/min 0,25%-os Timolla 1 kezelt szem 32,9 + 7,4 39,0 + 8,7 442 + 77,0 Kontroli-szem 21,1 + 5,3 44,5+13,2 468 + 78,7 Középérték + középérték középhibája Megbeszélés Ernest és Goldstick [4] macska art. carotis communisába adott timolol után 5 percig az uvea 25%-os vérkeringés-fokozódását észlelte a perfúziós nyomás csökkenése mellett. A timolol lokális és krónikus adását követően a nyúl uvea regionális vérkeringésében jelen vizsgálómódszerünkkel nem volt kimutatható szignifikáns változás. Kísérletünk szerint a timolol nem az ultrafiltráció csökkentésén keresztül fejti ki hatását a szemnyomásra, hanem valószínűleg a csarnokvíztermelésben nagyobb szerepet játszó szekréció csökkentése által [1, 7, 8, 11, 12]. összefoglalás A szerzők a krónikus, lokális timolol kezelést követően vizsgálták az uvea vérátáramlását technicium 99m-mel jelzett HST—16 humán albumin mikroszférákkal. A sugártest vérátáramlásában szignifikáns változást nem észleltek. Feltételezik, hogy a timolol a szemnyomást az aktív szekréciós folyamat gátlása útján csökkenti, a csarnokvíz termelésében kisebb szerepet játszó ultrafiltráció változása nélkül. IRODALOM: 1. Bill, A.: Exp. Eye Res. 16, 287 (1973). — 2. Cole, D. F.: Exp. Eye Res. 25 Suppi. Pp. 161 (1977). — 3. Cristini, G. and Giovannini, A. : Albrecht v. Graefes Arch. klin. exp. Ophthalmol. 211, 325 (1979). — 4. Ernest, J. T. and Goldstick, Th. K. : Invest. Ophthalmol. Vis. Sei. 18 (ARVO suppl.) 164 (1979). — 5. Follmann P. : Üjabb eredmények a szemészetben, ŐSZI kiadványa, 1979/2, 5. — 6. Lands, A. M., Arnold, А., McAuliff, J. P., Luduena, F. P., Brown, T. G.: Nature, 214, 597 (1967). — 7. Neufeld, A. H.: Survey of Ophthalmol. 23, 363 (1979). — 8. Ober, M. and Scharrer, A.: 130
