Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-02-01 / 1. szám
«zenészei IU. 38—44. I»8U. Az Országos Röntgen és Sugárfizikai Intézet (igazgató: Csákány György egyetemi tanár) közleménye Két milliméternél laposabb intraokuláris elváltozások ultrahang diagnosztikája a leghosszabb út módszerével* BBEIÍKYIANNA A diagnosztikai lehetőségek határát sok esetben az ultrahang (UH) fizikai tulajdonságai szabják meg. A mélységi feloldóképesség pl. a frekvencia, ill. a hullámhossz függvénye. A hullámhossz és a frekvencia között fordított arány áll fenn: Л = с// Eszerint — elvileg — a frekvencia növelésével lehet a hullámhosszúságot csökkenteni, ezzel pedig a mélységi feloldóképességet növelni. A gyakorlatban azonban nem érdemes a frekvenciát 10—15 MHz fölé emelni, mert a frekvenciával együtt nő az UH elnyelődése a szövetekben. Ezért azonos feltételek mellett a képernyőn annál kisebb lesz az echók amplitúdója, minél nagyobb frekvenciát használunk, vagy, ha azonos amplitúdójú görbét akarunk kapni az oszcilloszkópon, akkor a frekvencia növelésekor a dB teljesítményt is növelni kell. A teljesítmény növelésekor azonban ismét csökken mind a mélységi, mind az oldalirányú feloldóképesség. Az általunk használt készülék (Kretztechnik 7000) UH frekvenciája, hullámhossza és mélységi feloldóképessége közötti összefüggés 25 °C vízben a következő : Frekvencia ti MHz 8 MHz Itt MHz Hullámhossz mm Mélységi feloldókópesség, mm Kis telj. Nagy telj. 0,25 1,1 2,4 0,20 0,8 2,0 0,15 0,6 1,5 Az elérhető legjobb mélységi feloldóképesség tehát kb. a hullámhossz négyszeresének felel meg. Készülékünk mélységi és oldalirányú feloldóképességét a Buschmann által e célra szerkesztett berendezéssel mértük meg [2]. Az UH-gal feismerhető intraokuláris elváltozások legkisebb prominentiájára az alábbi szerzők utalnak. Löpping és Nover [7] szerint az 1 mm-nél laposabb retinaleválást nem lehet kimutatni. Oksala [8] szerint a retinaleválás vagy intraokuláris daganat csak akkor mutatható ki UH-gal, ha legkevesebb 1,5—2,0 mm-re elemelkedik a sclerától. Buschmann [2] a 0,3 mm-nyire promineáló elváltozásokat már kimutathatónak tartja. A 0,7—0,8 mm-t előemelkedő képletekről meg tudja állapítani azok minőségét is. Ossoinig [9] az 1,0 mm-nél laposabb funduselváltozásokat UH-gal elkülöníthetetlennek tartja a hasonlóan lapos normál képletektől, pl. erektől. A differenciálás a bulbus hátsó részében csak 1,5 mm prominentia fölött lehetséges. Az elülső szegmentumban a kimutathatóság alsó határa 1,5 mm, a differenciálhatóságé 2,0 mm. * Nónay professzor 80. születésnapjára ajánlja a szerző. 38
