Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-02-01 / 1. szám
Szemészet 111. 23—29. 1980. Az Orvostovábbképző Intézet Szemészeti Klinikájának (igazgató: Brooser Gábor egyetemi tanár) közleménye Intenzív terápia hatása a retinopathia alakulására* ANDA LUJZA és BROOSER GÁBOR A diabeteszes mikroangiopathia kóreredetét kutató csoportok a rheológiai és hormonológiai paraméterek széles skálájának vizsgálata után, egymástól függetlenül arra a következtetésre jutottak, hogy a diabétesz okozta érszövődmények kivédésében legnagyobb jelentősége a normoglycaemia fenntartásának van [2, 3, 4, 7, 9, 10, 11]. A sejtanyagcsere legkülönbözőbb területén vált ismertté a keringésbe jutó inzulin szerepe. A foszforháztartásra, a vörösvérsejtek funkcióképességére, a thrombocyta aggregációra, az endothel és murális sejtek életképességére egyaránt hatást gyakorol az adott vércukorszint [5, 6, 12, 13, 14]. A vizsgálatok során nyilvánvalóvá vált az is, hogy az inzulinadagolás időpontja, mennyiségének és minőségének kérdése a szervezet immunreakciónak függvényében nemcsak az életben maradást és az egészséget, hanem súlyos iatrogén ártalmat is jelenthet. Az utóbbi 10 év biológiai és technikai kutatásai egyrészt arra irányultak, hogy olyan inzulint alkalmazhassunk, mely meghatározható ideig tartó hatékonyság, gyors beépülés mellett, minimális immunválaszt kelt: másrészt olyan diagnosztikus eszközöket használjunk, amelyekkel pontosan követhetjük a vércukorszint ingadozását és a konkrét inzulinszükségletet. Az előbbi törekvés a monokomponens inzulinok elterjedésével, az utóbbi a miniatürizált diagnosztikus eszközök igénybevételével valósul meg napjainkban. Tapasztalataink szerint az elért eredmények hatékony alkalmazását a hazai gyakorlatban három tényező gátolja. Az első a diabétesszel foglalkozó egyes orvosok fentiekkel nem egyező terápiás elképzelése, a második a beteg munka- és szociális körülményeinek gátló hatása, és a harmadik talán legalapvetőbb tényező, a hatékony diéta kérdésének indokolatlan háttérbe szorulása a hazai oktatásban, gyógyításban és egészségügyi felvilágosításban. Eseteink ismertetésével a fenti tényezők jelentőségét szeretnénk hangsúlyozni a szemészeti gyakorlatban. Beteganyag Az utóbbi másfél év során diabeteszes szakambulanciánkra küldött beteganyagból 14 fiatalkori kezdetű, inzulin dependens, labilis anyagcseréjű súlyos retinopathiával társult esetet elemeztünk (1. ábra). Az ismertetett kórformák „malignitását” az alacsony életkor átlag, a hosszú diabetesz-tartam és a szemfenéki tünetek exszudatív, proliferativ jellege jelzi. A betegek több éves előzetes eredménytelen szemészeti kezelés után (Rutascorbin, Doxium), rendkívül labilis anyagcsere helyzettel, napi egyszeri nagy adag inzulinra beállítva, kerültek intézetünkbe. beteganyag: 14 retinopathia proliferans 11 férfi 3 nő átlagéletkor 32 év+ 6,25 diabetesztartam 18 év ±3,41 1. ábra * Az Egészségügyi Minisztérium Fi—05 (1 47 05) sz. kutatási főirányához kiemelt szintre elfogadott kutatási témában végzett kutatómunka alapján 23
