Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-11-01 / 4. szám
Szemészet 111. 353—255. 1980. Marosvásárhelyi Egyetem Szemklinikája Vezető: Dr. Fodor Ferenc egyetemi tanár Id. Imre József kolozsvári működéséről FDBUIYÁNGERGELY Az 58 éves Imre József személyében a kolozsvári szemklinika kiváló professzort kapott, aki 30 éves hódmezővásárhelyi orvosi és szemészi tevékenységével bebizonyította, hogy önzetlenül szolgálta és fejlesztette a nép egészségügyét. Erről az utókor hálásan emlékezett meg. Sajnálatos, hogy all éves kolozsvári tevékenységéről nem történt kielégítő megemlékezés. Kolozsvárral, melynek egyetemén édesapja 1872—1886 között a magyar nyelv és irodalom tanára volt, már 1873-ban ismerkedett meg, mint negyedéves orvostanhallgató. Többen jöttek a budapesti egyetemről, hogy Schulek professzornál ismerkedjenek meg a szemészettel. Mint Imre 40 évvel később írja Schulek Vilmos kolozsvári működéséről való megemlékezésében: ,,Schulek előadásaiban, a nála töltött órák alatt, kivált műtétéinél, meg a betegekkel való bánásmódját látva, egy addig nem ismert imponáló alak jelent meg, egy addig csak sejtett eszmény nyert alakot előttem: az ideális orvos............Addig, míg őt meg nem ismertem, sohasem jutott eszembe, hogy valakire azt mondjam magamban: ilyen szeretnék lenni.” Schulek személyében az alapos tudás, a jóakaratú orvos, a ritka képességű operáló művész és a tökéletesen művelt ember megtestesülése állott előtte. Ezen eszményi elvek képezték kolozsvári tevékenységének a vezérfonalát. Ezek ismeretében értjük meg, hogy Hódmezővásárhelyen díjtalanul látta el a szembetegek kezelését a 3,5 km-nyire fekvő ideiglenes kórházban, ahová naponta eljárt, hiszen Schulek Vilmos sem fogadott el pénzt a betegektől, azok önkéntes adományaiból a klinika könyvtárát gyarapította. A hódmezővásárhelyi város cívisei előtt elképzelhetetlen volt, hogy valaki tisztán az ügy érdekében önzetlenül cselekedjék — írja Ormos Pál Imre József hódmezővásárhelyi munkájáról való megemlékezésében. Tudományos érdeklődése kiterjedt a szemészet minden részére, hódmezővásárhelyi éveiből kb. 35 közleményről van tudomásunk, amelyekhez a további 23 kolozsvári dolgozata csatlakozik. Dolgozatainak egy része most már az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztálya keretében jelent meg. Dolgozatai a gyakorlat szempontjából voltak értékesek, azon orvostársainak ajánlva azokat, kik jól tudják, hogy ,,az élet igazi célja nem a tudás, hanem a cselekvés”. (Apró közlemények a szemészeti gyakorlatból.) Ugyanezek az elvek érvényesek műtéti vonatkozású közleményeiben is. Foglalkozott a hályogműtét legújabb módosításával, a lenőtt hályog (cataracta accreta) műtétjével, a szemhéjcsüngés, a „görbe szemhéjporcogó” — az entropium műtéti kezelésével saját módosítása alapján stb. A háború és a szem c. közleményében is a gyakorlatot szolgálja (1914., E. M. E.). Elvi szempontokat állít fel a katonakötelesek látására vonatkozólag a szimulálásról és az aggraválásról „kik nagyot csinálnak a kis látásromlásból”. Hasznos tanácsokat ad a szemsérülésekre vonatkozólag. A háborúban a szemnek is sokat kell kiállnia. Jellemző előrelátására, amikor azt írja: ,,a magunk szakjában való képzettségünknek úgy kell most hasznát vennünk, hogy ebben a háborúban is, a későbbre bizonyossággal várhatókban is, sikerrel alkalmazható tanácsokat adjunk a hadseregnek”. A bevezetőben kijelenti, hogy , .előttem leg szomorúbbnak tetszik az a, tudat, hogy az emberiség nem lehet el háború nélkül”. 252
